2012.04.19. 08:18
26. hét - Kellenek-e elvek?
Szeretném azt hinni magamról, hogy én egy modern, felvilágosult, a sokszínű világhálón, blogokon és fórumokon szocializálódott kismama vagyok, aki belátja, hogy a terhesség és gyereknevelés kapcsán az egyetlen szabály, hogy nincsen szabály, aki minden nevelési módszert és megoldást elfogadhatónak, minden utat járhatónak tart, ha az a babának-mamának-papának is jó.
Normális dolognak tartom, hogy valaki 25 kilót hízik a terhessége alatt, és azt is, ha csak hármat. Nincs bajom azzal, ha valaki már a pozitív teszt napjától kezdve rendszeresen időt szán arra, hogy a lelki köldökzsinóron át beszélgessen pocaklakójával, de azzal sem, ha valakinek még a 30. héten is csak egyszer a nap végén, és akkor is hitetlenkedve jut eszébe a hasában növekvő alien. Szerintem rendben van, ha a terhes nő délután 5 után már csak felrakott lábakkal piheg, valamint az is, ha lenyomja Rubint Réka 90 perces edzésprogramját és jólesik neki. Nem nézem hülyének azt, aki háborítatlan szülésre vágyik halk zene, suttogás, apró nyögések és félhomály mellett, mint ahogy azt sem, aki a 8. héten elintézteti a programcsászárt. Tudom, hogy szinte ugyanolyan esélye van annak, hogy valaki a szülés után a világ legboldogabb emberének érezze magát, mint annak, hogy mély depresszióba zuhanjon és azt érezze, hogy legszívesebben visszaküldené az ordító csomagot a feladónak. Rezzenéstelen arccal veszem tudomásul, ha valaki mindhárom gyerekét négy éves koráig szoptatja igény szerint, mint ahogy azt is, ha már a terhessége alatt eldönti, hogy márpedig az ő melle nem a gyerek szájába való és inkább tápot ad. Értem, hogy vannak családok, akik eladják a kiságyat, mert az egész család a szülői ágyban horpaszt és nekik ez így tökéletes, mint ahogy azt is elfogadhatónak tartom, ha valaki az első perctől külön ágyban és szobában altatja a gyerekét. Semmi bajom azzal, aki cumit ad a babának, mint ahogy azzal sem, aki hagyja, hogy az ujját szopja a ded. A sort a végtelenségig folytathatnám, szerintem mindenki tudja, mire gondolok.
Szóval tényleg toleránsnak érzem magam, és egy ideje már tudatosan is törekszem arra, hogy ne határozzak el előre semmit, hogy ez majd így lesz meg úgy lesz, meg én ezt majd így csinálom, azt viszont én sose csinálom; nehogy csalódnom kelljen magamban, hogy én erre mégsem vagyok képes, vagy a gyerekemben, hogy nem felel meg a hónapok kemény munkájával összeállított terveimnek, esetleg a sorsban, hogy olyan szerencsétlenné tett, hogy hiába szeretnék mindenáron hordozni, a gyerek nem hagyja magát, vagy éppen a hátam szakad le tőle. De attól még én is vagyok valamilyen, hozzám is közelebb áll ez vagy az a felfogás vagy megoldás, és ez ellen nem tudok tenni. Valamilyen irányban csak el kell indulni valamilyen kapaszkodók mentén, valamilyen elv mellett mégiscsak le kell tennem a voksom, mert mi más jelentené a gyerek(ek) érkezésére való felkészülést, ha nem ez.
De olyan nehéz belőni, hogy hol van az arany középút, mivel teszek jót és mivel nem. Van egy elképzelésem, és ha nem jön be, mit teszek? Csináljak egy "B" tervet is? Nem túlzás az már egy kicsit? De ha nem csinálok "B" tervet, akkor végülis az "A"-ra sincs szükség. De mit csináljak akkor, ha éppen a "lesz ami lesz"-hozzáállás áll tőlem a legtávolabb, ha éppen ez az, ami a legjobban elbizonytalanít?
Nincs egyébként sok elvem, de elképzeléseim vannak, és persze azok a személyes tulajdonságaim is elhelyeznek valahol a két szélsőség közötti skálán, amiket nem tudok befolyásolni, vagy amiknek talán a tudatában sem vagyok.
Szóval az én (szerintem nem túl hosszú) listám:
1. Az együttalvást ha egy mód van rá, kerüljük el
2. Ha egy mód van rá, egyszerre szeretném szoptatni az ikreket kb. időre
3. A felváltva történő és igény szerinti (értsd: akár 10-20 percenként, szomjoltásra is, nyugtatásra is, nyammogásra is) szoptatást azt hiszem, nem fogom bevállalni
4. Nem érzem problémának, ha a mellbimbóm helyett a cumisüveget szopják (ha a szoptatás bármilyen okból nem jön össze)
5. Nem érzem problémának, ha anyatej helyett vagy mellett tápszert kapnak (ha meghatározott időn és a normális kereteken belül maradó, többszöri próbálkozás ellenére sincs (elég) tejem)
6. Inkább cumi, mint ujjszopás
Hát kb. ennyi, már ami az első időszakot illeti.
És tudom, hogy a fentiek ellenére is előfordulhat, hogy egyik éjjel azon kapom magam, hogy újszülött családunk minden tagja egy ágyban húzza a lóbőrt, és nekem mindkét mellemről egy-egy gyerek lóg egész éjszaka. És tudom, hogy az is előfordulhat, hogy mikor a nyár őszbe fordul, hosszú posztot írok arról, mennyire nem gondoltam még akkor, amikor holmi elvekről hordtam össze a hülyeségeimet, hogy milyen szar érzés, hogy nem táplálhatom a testemből a gyermekeimet, pedig én mindent de mindent elkövettem és Rubint Réka helyett személyi szoptatási tanácsadót fogadtam.
Ki fog derülni.
Leolib
31 komment
Címkék: cumi gyereknevelés alvás szoptatás elv
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr344460383
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
R2D2 & C3PO 2012.04.19. 09:19:11
LOL
Bocsi. :-P
Alapvetően a két gyerek igényei fognak érvényesülni. Rajtad igen kevés múlik...
Ezért tartom viccesnek ezeket az "elveket".
Lehet, hogy nem csak Tracy Hoggal és Spock papával kéne megismerkedned? (Ezeket nyomatják a védőnők. Sok-sok marhaság is van a tanácsok között, főleg azért, mert saját magad kellene "legyőznöd" ahhoz, hogy valóban követni tudd. Pl. ne vedd fel a síró gyereket?!? OMFG)
Van egy picike olvasmánylistám:
Ranschburg Jenő: Szülők könyve
Tracy Hogg: A suttogó titkai I, II és A suttogó mindent megold
Dr Spock: Az első két év
Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában
Vida Ágnes: Babapszichológia - Lélek, viselkedés, fejlődés kétéves korig
Dr. Thomas Gordon: P.E.T. - A gyereknevelés aranykönyve
Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás - Hogyan altassuk el a kisbabát?
Penelope Leach: Picik és kicsik
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő - Könyv a gyermeknevelésről
Érdemes többféle nevelési stílussal kapcsolatosan olvasgatni. Nem egyformák a gyerekek, és mereven ragaszkodni a '60-, '70-es években dívó stílushoz, nem biztos, hogy neked is jó lesz.
Érdemes könyvtárba, könyvesboltba elmenni és szép nyugisan belelapozni. Nekem ezek közül nem jött be néhány, kb. 20-30 perc elég volt ennek megállapítására... (Megjegyzem, Spock gyerekkorombeli kiadását legalább 5* végigolvastam...)
Őszintén bevallom, hogy nekem nincsenek elveim. A "hogyan szeretném csinálni?"-ra van néhány válaszom, amik főleg azon alapszanak, hogy melyik lesz várhatóan a legkényelmesebb.
1. A saját ágyamban maradok és a gyereket oda teszem - kisággyal együtt - a sajátomhoz. Ha szoptatni kell, vagy csak ölelgetni, vagy csak az anyai szuszogás hiányzik, akkor kéznél leszek, nagyobb erőfeszítés nélkül. Hülye lennék fél kómásan fölöslegesen (elkerülhetően) akár egy métert is tenni...
2, 3, 4, 5, 6. Akkor szoptatok majd, mikor a gyerek kéri. Ha cuppogni akar, akkor is mellre teszem. Az összeszokás remélem gyors lesz és nem kell hetekig kínlódni a sebesedéssel... A szoptatás a világ legegyszerűbb dolga: félálomban is meg lehet csinálni, nem kell egy csomó szir-szart megvenni (a tápszertől a mosógépes kütyüig) és ha el akarok menni otthonról, mer' épp olyan kedvem van, akkor mindig lesz kéznél pont jó hőmérsékletű, mennyiségű, ízű kaja a gyereknek. Szerintem ezért kudarc a tápszer: jóval nehezebb táppal etetni, nem csak felveszed a gyereket és kidugod a cicid...
+ Mosható pelenka + EC. Ezt alapvetően önmagamért csinálom. Én csak pár dologban hiszek, ezek közül az egyik az, hogy ha védem a környezetem, akkor jobb lesz a világ... Az EC szerintem megkönnyíti az életet. A környezetvédelmi szempontok is ekkor érvényesülnek a legjobban.
+ Hordozás. Végre kiélhetem magam. Már 6-7 évesen is imádtam cipelni a kisgyerekeket. Viszont csecsemőt nem kaptam, a kisgyerekek pedig már nem tűrik az állandó hordozást... A mélyen eltemetett babázási vágyaimat kiáshatom, teljesen jogosan, mindenféle elmés elmélettel alátámasztva. ;-DDD
+ Demokratikus nevelés. Minden gyereknek joga van irányítani a saját életét. Ez is hitkérdés - itthon én elenyésző kisebbséget alkotok, de szerencsére nem tök egyedül. ;-DDD
Bocsi. :-P
Alapvetően a két gyerek igényei fognak érvényesülni. Rajtad igen kevés múlik...
Ezért tartom viccesnek ezeket az "elveket".
Lehet, hogy nem csak Tracy Hoggal és Spock papával kéne megismerkedned? (Ezeket nyomatják a védőnők. Sok-sok marhaság is van a tanácsok között, főleg azért, mert saját magad kellene "legyőznöd" ahhoz, hogy valóban követni tudd. Pl. ne vedd fel a síró gyereket?!? OMFG)
Van egy picike olvasmánylistám:
Ranschburg Jenő: Szülők könyve
Tracy Hogg: A suttogó titkai I, II és A suttogó mindent megold
Dr Spock: Az első két év
Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában
Vida Ágnes: Babapszichológia - Lélek, viselkedés, fejlődés kétéves korig
Dr. Thomas Gordon: P.E.T. - A gyereknevelés aranykönyve
Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás - Hogyan altassuk el a kisbabát?
Penelope Leach: Picik és kicsik
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő - Könyv a gyermeknevelésről
Érdemes többféle nevelési stílussal kapcsolatosan olvasgatni. Nem egyformák a gyerekek, és mereven ragaszkodni a '60-, '70-es években dívó stílushoz, nem biztos, hogy neked is jó lesz.
Érdemes könyvtárba, könyvesboltba elmenni és szép nyugisan belelapozni. Nekem ezek közül nem jött be néhány, kb. 20-30 perc elég volt ennek megállapítására... (Megjegyzem, Spock gyerekkorombeli kiadását legalább 5* végigolvastam...)
Őszintén bevallom, hogy nekem nincsenek elveim. A "hogyan szeretném csinálni?"-ra van néhány válaszom, amik főleg azon alapszanak, hogy melyik lesz várhatóan a legkényelmesebb.
1. A saját ágyamban maradok és a gyereket oda teszem - kisággyal együtt - a sajátomhoz. Ha szoptatni kell, vagy csak ölelgetni, vagy csak az anyai szuszogás hiányzik, akkor kéznél leszek, nagyobb erőfeszítés nélkül. Hülye lennék fél kómásan fölöslegesen (elkerülhetően) akár egy métert is tenni...
2, 3, 4, 5, 6. Akkor szoptatok majd, mikor a gyerek kéri. Ha cuppogni akar, akkor is mellre teszem. Az összeszokás remélem gyors lesz és nem kell hetekig kínlódni a sebesedéssel... A szoptatás a világ legegyszerűbb dolga: félálomban is meg lehet csinálni, nem kell egy csomó szir-szart megvenni (a tápszertől a mosógépes kütyüig) és ha el akarok menni otthonról, mer' épp olyan kedvem van, akkor mindig lesz kéznél pont jó hőmérsékletű, mennyiségű, ízű kaja a gyereknek. Szerintem ezért kudarc a tápszer: jóval nehezebb táppal etetni, nem csak felveszed a gyereket és kidugod a cicid...
+ Mosható pelenka + EC. Ezt alapvetően önmagamért csinálom. Én csak pár dologban hiszek, ezek közül az egyik az, hogy ha védem a környezetem, akkor jobb lesz a világ... Az EC szerintem megkönnyíti az életet. A környezetvédelmi szempontok is ekkor érvényesülnek a legjobban.
+ Hordozás. Végre kiélhetem magam. Már 6-7 évesen is imádtam cipelni a kisgyerekeket. Viszont csecsemőt nem kaptam, a kisgyerekek pedig már nem tűrik az állandó hordozást... A mélyen eltemetett babázási vágyaimat kiáshatom, teljesen jogosan, mindenféle elmés elmélettel alátámasztva. ;-DDD
+ Demokratikus nevelés. Minden gyereknek joga van irányítani a saját életét. Ez is hitkérdés - itthon én elenyésző kisebbséget alkotok, de szerencsére nem tök egyedül. ;-DDD
Leolib 2012.04.19. 09:37:15
@R2D2 & C3PO: Egyetlen könyvet olvastam eddig, Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság, ezt is kölcsönkaptam. Meg az nlcafe-s Hurrá, ikrek! van meg, ezt meg ajándékba kaptam. Minden túlzás nélkül halvány elképzelésem sincs, ki az a Tracy Hogg, Ranschburg Jenőről természetesen hallottam, de semmit nem olvastam tőle. Ezeket csak úgy magamtól találtam ki, hogy én ezeket minden külső behatás nélkül érzem így. De akkor látom, el kell kezdenem olvasni, hogy tudjam, mit beszélek :DDD
ispongya 2012.04.19. 09:53:32
@R2D2 & C3PO:
Habár én sem könyvből kívánom nevelni születendő gyermekünket egy párat azért elolvastam. Köztük a suttogót is. Na most lehet, hogy én hajlamos vagyok mindenbe belelátni a saját pozitív és simulékony énemet, de én nem azt vettem le, hogy támogatná a sírni hagyást vagy ellenezné a szoptatást. Én úgy olvastam ki, hogy a fő vezérelve a figyeld a csecsemőt, adj magatoknak időt, majd csináld úgy, ahogyan mindkettőtöknek a legjobb.
Persze vágom, hogy hosszú oldalak szólnak a tápszerezésről is, de nem az a következtetés, hogy az a jobb, de mit szólnának a tápszerező anyák, ha hozzájuk senki nem szólna "szakirodalmi szinten"...
Ja és nem szabad elfelejteni, hogy Leolibékhez egyszerre két baba érkezik. Ez azért némileg más felkészülést kíván. Lehet, hogy egy babaágy elfér a szülői mellet (nálunk is így lesz), de kettő?
Lehet, hogy egy babát beveszel magatok közé az ágyba, de kettőt?
Lehet, hogy egy (és ne felejtsük el egybe első) babával EC-znél és figyeled és rángatod le a ruhát, na de egyszerre kettőről...?
Én is szeretnék hordozni, de két babával már biztosan nem tervezném hosszútávra így a dolgaimat...
Habár én sem könyvből kívánom nevelni születendő gyermekünket egy párat azért elolvastam. Köztük a suttogót is. Na most lehet, hogy én hajlamos vagyok mindenbe belelátni a saját pozitív és simulékony énemet, de én nem azt vettem le, hogy támogatná a sírni hagyást vagy ellenezné a szoptatást. Én úgy olvastam ki, hogy a fő vezérelve a figyeld a csecsemőt, adj magatoknak időt, majd csináld úgy, ahogyan mindkettőtöknek a legjobb.
Persze vágom, hogy hosszú oldalak szólnak a tápszerezésről is, de nem az a következtetés, hogy az a jobb, de mit szólnának a tápszerező anyák, ha hozzájuk senki nem szólna "szakirodalmi szinten"...
Ja és nem szabad elfelejteni, hogy Leolibékhez egyszerre két baba érkezik. Ez azért némileg más felkészülést kíván. Lehet, hogy egy babaágy elfér a szülői mellet (nálunk is így lesz), de kettő?
Lehet, hogy egy babát beveszel magatok közé az ágyba, de kettőt?
Lehet, hogy egy (és ne felejtsük el egybe első) babával EC-znél és figyeled és rángatod le a ruhát, na de egyszerre kettőről...?
Én is szeretnék hordozni, de két babával már biztosan nem tervezném hosszútávra így a dolgaimat...
devi1 2012.04.19. 10:19:53
Szia Leolib, nagyon tetszik megint a bejegyzésed, találó, mondhatni. Én sem tervezek semmit, de igazad van, mindenkiben van némi előzetes gondolat, hogyan képzeli a jövőt. Aztán majd lehet, hogy minden másképp lesz, de akkor majd úgy lesz jó :).
R2, nekem a fölsorolt könyvekből csak Ranschburgé van meg, azt sem olvastam még el. Spock-ot nem olvasok (élete végén megtagadta addigi elveit, nem?), de a többibe lehet, hogy beleolvasok boltban, aztán ha tetszik, megveszem. Szerintem ezek max. arra jók, hogy ha van valami akut helyzet (szoptatási, altatási nehézség), ne érezze magát az ember nagyon tehetetlennek, hanem tudjon próbálkozni valami megoldással. De ismerős/rokon/kommentelő-sorstárs tapasztalata/tanácsa nekem biztos többet ér majd, valahogy az emberi kapcsolatokban/segítségben jobban hiszek, mint hogy felcsapok egy könyvet, és abban a megoldás.
R2, nekem a fölsorolt könyvekből csak Ranschburgé van meg, azt sem olvastam még el. Spock-ot nem olvasok (élete végén megtagadta addigi elveit, nem?), de a többibe lehet, hogy beleolvasok boltban, aztán ha tetszik, megveszem. Szerintem ezek max. arra jók, hogy ha van valami akut helyzet (szoptatási, altatási nehézség), ne érezze magát az ember nagyon tehetetlennek, hanem tudjon próbálkozni valami megoldással. De ismerős/rokon/kommentelő-sorstárs tapasztalata/tanácsa nekem biztos többet ér majd, valahogy az emberi kapcsolatokban/segítségben jobban hiszek, mint hogy felcsapok egy könyvet, és abban a megoldás.
Leolib 2012.04.19. 10:24:41
@ispongya: Köszönöm, hogy kiegészítettél. Igen, ha egy babát várnék, a listámban szerepelt volna az is, hogy ha lehet, szeretnék hordozni és szeretném megpróbálni a mosható pelenkázást is, az együttalvás mondjuk akkor sem lett volna szimpatikus, de igen, könnyebben el tudtam volna képzelni, hogy végül mégis így alakul, mint két babával.
Amúgy meg éppen azt próbáltam kifejezni, hogy ezek nem is igazán elvek, hanem valamiféle előzetes szimpátia valamelyik megoldás iránt azzal, hogy tudomásul veszem, hogy bármelyik változhat a gyerekek igényeihez képest.
A másik, hogy attól, hogy az általam leírt hat pont szerepel valamelyik nevelési elvet taglaló könyvben (gondolom minden szerepel valahol), nem jelenti azt, hogy én akkor a spock irányzatot, vagy a suttogó irányzatot képviselem. A sírni hagyásra-felvevésre vonatkozóan pl. egyáltalán nincs előzetes elképzelésem, mint ahogy azt sem tudnám előre megmondani, hogy mennyire demokratikusan akarok nevelni.
De ha még így is lenne, ha nekem a 60-70-es évek nevelési stílusa jönne be és azt akarnám követni, az miért lenne baj? Nyilván ha nem jön be, akkor vagy meghülyülök és magamra vethetek, vagy változtatok. Ennél rugalmasabb én nem tudok lenni.
És igen R2, én meg azt tartom megmosolyogtatónak, hogy leírok pár pontot, hogy hát ezek azok, amik így két gyerek megszülése előtt kb. körvonalazódtak bennem, de tudom, hogy bármi lehet, erre te kiröhögsz, hogy az elvek hülyeségek és úgyis a gyerek irányít majd mindent, majd leírod a saját elveidet, vagy előzetes elképzeléseidet, mert ezek szerint neked is vannak, ugyanúgy, ahogy nekem. És nálad is előfordulhat ám, hogy mégsem jönnek be, mert a gyereknek más lesz az igénye.
Amúgy meg éppen azt próbáltam kifejezni, hogy ezek nem is igazán elvek, hanem valamiféle előzetes szimpátia valamelyik megoldás iránt azzal, hogy tudomásul veszem, hogy bármelyik változhat a gyerekek igényeihez képest.
A másik, hogy attól, hogy az általam leírt hat pont szerepel valamelyik nevelési elvet taglaló könyvben (gondolom minden szerepel valahol), nem jelenti azt, hogy én akkor a spock irányzatot, vagy a suttogó irányzatot képviselem. A sírni hagyásra-felvevésre vonatkozóan pl. egyáltalán nincs előzetes elképzelésem, mint ahogy azt sem tudnám előre megmondani, hogy mennyire demokratikusan akarok nevelni.
De ha még így is lenne, ha nekem a 60-70-es évek nevelési stílusa jönne be és azt akarnám követni, az miért lenne baj? Nyilván ha nem jön be, akkor vagy meghülyülök és magamra vethetek, vagy változtatok. Ennél rugalmasabb én nem tudok lenni.
És igen R2, én meg azt tartom megmosolyogtatónak, hogy leírok pár pontot, hogy hát ezek azok, amik így két gyerek megszülése előtt kb. körvonalazódtak bennem, de tudom, hogy bármi lehet, erre te kiröhögsz, hogy az elvek hülyeségek és úgyis a gyerek irányít majd mindent, majd leírod a saját elveidet, vagy előzetes elképzeléseidet, mert ezek szerint neked is vannak, ugyanúgy, ahogy nekem. És nálad is előfordulhat ám, hogy mégsem jönnek be, mert a gyereknek más lesz az igénye.
Leolib 2012.04.19. 10:26:58
@devi1: Bólogatok, főleg a hozzászólásod utolsó soraira :)
borsolyka 2012.04.19. 10:28:14
@R2D2 & C3PO:
az ECt még ugye nem próbáltam, de a többit kb így csináltam, mint amire készülsz :)
viszonyt tényleg sokat töröm a fejem, hogy Leolib a kettővel ezt hogy tudná.
mert egy gyerek igényeit kiszolgálni annyira nem gáz. és kettőét sem esetleg, ha szinkronban vannak. de mi van mondjuk, ha az egyik akkor kezd el üvölteni, mikor a másik elpilled?
De mondtam a csajnak, hogy az jót tesz, ha olyanokkal tölt el időt /nem árt, ha ikresek.../, akiknél ez gördülékenyen megy, és megnézi tényleg, hogy hogy is csinálják. Mert a kívülálló, jajjgató huhogók nem az önbizalmat erősítik, sőt!
az ECt még ugye nem próbáltam, de a többit kb így csináltam, mint amire készülsz :)
viszonyt tényleg sokat töröm a fejem, hogy Leolib a kettővel ezt hogy tudná.
mert egy gyerek igényeit kiszolgálni annyira nem gáz. és kettőét sem esetleg, ha szinkronban vannak. de mi van mondjuk, ha az egyik akkor kezd el üvölteni, mikor a másik elpilled?
De mondtam a csajnak, hogy az jót tesz, ha olyanokkal tölt el időt /nem árt, ha ikresek.../, akiknél ez gördülékenyen megy, és megnézi tényleg, hogy hogy is csinálják. Mert a kívülálló, jajjgató huhogók nem az önbizalmat erősítik, sőt!
R2D2 & C3PO 2012.04.19. 10:28:20
@Leolib:
A szüleink a Suttogó és Spock (ami kvázi ugyanaz) módján neveltek, akkor is, ha nem olvasták, hiszen a védőnők, gyerekorvosok - akikre hallgattak - az ezekben foglaltakat szokták javasolni. Ma is ezeket mondják, akkor is, ha időközben kiderült már, hogy nem igaz, nem úgy igaz, vagy egyenesen marhaság.
Tehát, ha valaki "ösztönből" nevel, akkor a szülei távolító stílusát fogja követni. Vagy éppenséggel újból feltalálja a spanyol viaszt. Ami nem rossz, csak én lusta vagyok. :-P
Szerintem a távolító nevelés önmagunk szívatása, de nem kötelező rám hallgatni. ;-D
És természetesen akadnak kivételek. Ha szuperjófej szüleid voltak és minden álmod megvalósításában teljes mellszélességgel támogattak egész életedben, akkor szerintem is tök fölösleges olvasgatni. :-) (Mondjuk én egy ilyet sem ismerek, de bizonyára kevés ismerősöm van. :-P)
Remélem Leolib, sikerül a kezdeti pár hónapra állandó segítséget kapni. Egyedül tényleg nagyon bonyolult lesz. És persze nagyon drukkolok, hogy az elvek működjenek. :-)
És igazából hangot szerettem volna adni egy másik fajta hozzáállásnak, mert nem árt, ha lehetőséget kapnak azok, akik bizonytalanok. Nem a te fikázásod a célom. :-)
@ispongya:
Hát, ezek szerint elkerülte a figyelmed a 4É mint alappillére a nevelésnek. ;-D
Amiről nekem az a különbejáratú véleményem, hogy nem tudnám követni. És nem is akarom...
A napirend hasonló. Speciel az én napjaim teljesen változatosan telnek, minden nap más, mint a többi. Most tegyek erőszakot magamon? Vagy talán a saját igényeim is fontosak? Hm? (Szerintem eleve képtelenség _fáradtan_ ilyesmit kérni bárkitől is. Mert mikor már gondolkozni sem tudsz, akkor nem fog érdekelni. Legkésőbb ezen a ponton a lehető legmesszebbre hajítod a Suttogót és csinálod azt, amit éppen akkor képes vagy...)
Az anyatejes tanácsai rosszak, a többségük egyenes utat jelent a tápszerhez. Szerintem tápszer ügyben a gyerekorvos-védőnő a kompetens, úgyhogy ebben a kérdésben rájuk fogok a magam részéről hallgatni. (Szoptatás ügyben pedig a szoptatási tanácsadók. LLL-liga, vagy IBCL tanácsadók. A védőnői/Suttogós 3 óránkénti szoptatás nem célravezető sem újszülötteknél, sem a fejlődési ugrások során. Minket ezért szoptatott anyánk csak 4 hónapig. Nem tudott lépést tartani a 3 hós ugrással, nem gyarapodtunk, tápszer. Ilyen nincs (vagy nagyon-nagyon ritka, alultáplált anyáknál fordul elő) az igény szerintivel. Hozzáteszem 40 év alatt sem sikerült ezen felülemelkednie, már meghallgathattam a mérlegelés nagyszerűségéről szőtt tanmeséjét.)
Az a baj, hogy TH szuperül leírja mire van szüksége anyának-babának (apának), csak éppen a tanácsai a WTF kategóriák. Nekem kicsit ellenszenves volt. Igaz, nem ez volt az első csecsemőkkel kapcsolatos olvasmányom, ráadásul már láttam igazi babát is, nem csak képen...
Két babánál én járókát használnék kiságynak. A párhuzamosság megnehezíti, de két gyerek még megoldható a gondozás - szerintem. Három és ennél több valóban necces lehet.
A szüleink a Suttogó és Spock (ami kvázi ugyanaz) módján neveltek, akkor is, ha nem olvasták, hiszen a védőnők, gyerekorvosok - akikre hallgattak - az ezekben foglaltakat szokták javasolni. Ma is ezeket mondják, akkor is, ha időközben kiderült már, hogy nem igaz, nem úgy igaz, vagy egyenesen marhaság.
Tehát, ha valaki "ösztönből" nevel, akkor a szülei távolító stílusát fogja követni. Vagy éppenséggel újból feltalálja a spanyol viaszt. Ami nem rossz, csak én lusta vagyok. :-P
Szerintem a távolító nevelés önmagunk szívatása, de nem kötelező rám hallgatni. ;-D
És természetesen akadnak kivételek. Ha szuperjófej szüleid voltak és minden álmod megvalósításában teljes mellszélességgel támogattak egész életedben, akkor szerintem is tök fölösleges olvasgatni. :-) (Mondjuk én egy ilyet sem ismerek, de bizonyára kevés ismerősöm van. :-P)
Remélem Leolib, sikerül a kezdeti pár hónapra állandó segítséget kapni. Egyedül tényleg nagyon bonyolult lesz. És persze nagyon drukkolok, hogy az elvek működjenek. :-)
És igazából hangot szerettem volna adni egy másik fajta hozzáállásnak, mert nem árt, ha lehetőséget kapnak azok, akik bizonytalanok. Nem a te fikázásod a célom. :-)
@ispongya:
Hát, ezek szerint elkerülte a figyelmed a 4É mint alappillére a nevelésnek. ;-D
Amiről nekem az a különbejáratú véleményem, hogy nem tudnám követni. És nem is akarom...
A napirend hasonló. Speciel az én napjaim teljesen változatosan telnek, minden nap más, mint a többi. Most tegyek erőszakot magamon? Vagy talán a saját igényeim is fontosak? Hm? (Szerintem eleve képtelenség _fáradtan_ ilyesmit kérni bárkitől is. Mert mikor már gondolkozni sem tudsz, akkor nem fog érdekelni. Legkésőbb ezen a ponton a lehető legmesszebbre hajítod a Suttogót és csinálod azt, amit éppen akkor képes vagy...)
Az anyatejes tanácsai rosszak, a többségük egyenes utat jelent a tápszerhez. Szerintem tápszer ügyben a gyerekorvos-védőnő a kompetens, úgyhogy ebben a kérdésben rájuk fogok a magam részéről hallgatni. (Szoptatás ügyben pedig a szoptatási tanácsadók. LLL-liga, vagy IBCL tanácsadók. A védőnői/Suttogós 3 óránkénti szoptatás nem célravezető sem újszülötteknél, sem a fejlődési ugrások során. Minket ezért szoptatott anyánk csak 4 hónapig. Nem tudott lépést tartani a 3 hós ugrással, nem gyarapodtunk, tápszer. Ilyen nincs (vagy nagyon-nagyon ritka, alultáplált anyáknál fordul elő) az igény szerintivel. Hozzáteszem 40 év alatt sem sikerült ezen felülemelkednie, már meghallgathattam a mérlegelés nagyszerűségéről szőtt tanmeséjét.)
Az a baj, hogy TH szuperül leírja mire van szüksége anyának-babának (apának), csak éppen a tanácsai a WTF kategóriák. Nekem kicsit ellenszenves volt. Igaz, nem ez volt az első csecsemőkkel kapcsolatos olvasmányom, ráadásul már láttam igazi babát is, nem csak képen...
Két babánál én járókát használnék kiságynak. A párhuzamosság megnehezíti, de két gyerek még megoldható a gondozás - szerintem. Három és ennél több valóban necces lehet.
ispongya 2012.04.19. 11:21:40
@R2D2 & C3PO:
"Tehát, ha valaki "ösztönből" nevel, akkor a szülei távolító stílusát fogja követni. Vagy éppenséggel újból feltalálja a spanyol viaszt. Ami nem rossz, csak én lusta vagyok. :-P"
Lehet, hogy itt van a kutya elásva :D
Igen, én is sokáig képes voltam azt hinni (ugye a mai kor szellemének megfelelően), hogy az életem kudarcaiért, hullámvölgyeiért a szüleim felelősek, a nevelés, bla-bla-bla...
Én ennek elkezdtem utána járni, barátok, olvasmányok, szakemberek segítségével és ezerszer szembefutottam a "mert ezt hozod otthonról...", "ez a sorsod..." summázó megállapításokkal és milyen jó és könnyű lett volna elfogadni, hogy én valóban csak egy áldozat vagyok.
Az út végére viszont rájöttem, hogy mennyi mindent basztam el én magam és hogy ehhez képest lepkefingnyi a szüleim immáron 32 év alatt "ellenem elkövetett" összes hibája.
Szóval én csak remélni tudom, hogy leszek annyira jó szülő, mint ők voltak nekem és ennél fogva remélem azt is, hogy a gyermekünk sok időt tud eltölteni velük is. És a nagymama, nagypapa nem lesz számára csak egy megtűrt félidegen (mint ahogy most dívik, mert ugye "én vagyok az anyja, csak én tudom, hogy mi jó az én gyerekemnek!").
Más:
Miről szól a 4É? Hogy a gyermek eszik, ébren van, alszik és az alvása közben van (lehet időd csak) magaddal foglalkozni és hogy ezek a tevékenységek ciklikusan követik egymást a csecsemő életében.
Mi a baj vele?
Napirend: én minden nap ugyanakkor kelek, reggelizem, tízóraizom, ebédelek, uzsonnázok, sétáltatok kutyát, vacsorázom és fekszem le és mind eközben dolgozom és házat tartok, nyilván ugyanakkor... és a férjem is, és ezt csinálja bennem a gyermekünk is immáron 28 hete.
Lehet, hogy nekünk meg így normális?
"Tehát, ha valaki "ösztönből" nevel, akkor a szülei távolító stílusát fogja követni. Vagy éppenséggel újból feltalálja a spanyol viaszt. Ami nem rossz, csak én lusta vagyok. :-P"
Lehet, hogy itt van a kutya elásva :D
Igen, én is sokáig képes voltam azt hinni (ugye a mai kor szellemének megfelelően), hogy az életem kudarcaiért, hullámvölgyeiért a szüleim felelősek, a nevelés, bla-bla-bla...
Én ennek elkezdtem utána járni, barátok, olvasmányok, szakemberek segítségével és ezerszer szembefutottam a "mert ezt hozod otthonról...", "ez a sorsod..." summázó megállapításokkal és milyen jó és könnyű lett volna elfogadni, hogy én valóban csak egy áldozat vagyok.
Az út végére viszont rájöttem, hogy mennyi mindent basztam el én magam és hogy ehhez képest lepkefingnyi a szüleim immáron 32 év alatt "ellenem elkövetett" összes hibája.
Szóval én csak remélni tudom, hogy leszek annyira jó szülő, mint ők voltak nekem és ennél fogva remélem azt is, hogy a gyermekünk sok időt tud eltölteni velük is. És a nagymama, nagypapa nem lesz számára csak egy megtűrt félidegen (mint ahogy most dívik, mert ugye "én vagyok az anyja, csak én tudom, hogy mi jó az én gyerekemnek!").
Más:
Miről szól a 4É? Hogy a gyermek eszik, ébren van, alszik és az alvása közben van (lehet időd csak) magaddal foglalkozni és hogy ezek a tevékenységek ciklikusan követik egymást a csecsemő életében.
Mi a baj vele?
Napirend: én minden nap ugyanakkor kelek, reggelizem, tízóraizom, ebédelek, uzsonnázok, sétáltatok kutyát, vacsorázom és fekszem le és mind eközben dolgozom és házat tartok, nyilván ugyanakkor... és a férjem is, és ezt csinálja bennem a gyermekünk is immáron 28 hete.
Lehet, hogy nekünk meg így normális?
mocc 2012.04.19. 11:38:11
R2: Konkrétan Leolib egész posztja arról szól, hogy nincsenek elvei, elvárásai, csak kb. körvonalak, vagy halváy elképzelések. Akkor mégis milyen elvekről beszélsz már megint? Nálad én egy kicsit több elvet érzek-olvasok, mint Leolibnél. Főleg az "én így fogom csinálni, mert így a jó, te meg másképp, az meg szar". Leolib leírja, hogy majd a gyerekek döntik el úgyis, mi hogy lesz, te meg leírod, azért fogsz hordozni, mert az NEKED fontos. És Leolibnek vannak elvei - ráadásul rossz elvei? ccccc...
borsolyka 2012.04.19. 12:24:32
@R2D2 & C3PO:
Donna nem tud belépni a régi regével, és megkért, másoljam már be :)
az elvek olyan mint a fing: mindenkinek vannak, tartogatja amíg tudja, majd kisebb nagyobb "hatások" árán elengedi és kurvára megkönnyebbül :-D
:D :D :D
Donna nem tud belépni a régi regével, és megkért, másoljam már be :)
az elvek olyan mint a fing: mindenkinek vannak, tartogatja amíg tudja, majd kisebb nagyobb "hatások" árán elengedi és kurvára megkönnyebbül :-D
:D :D :D
Mokus100501 2012.04.19. 12:36:51
Jesszus R2!!!!!!
Te elolvastad már a kommented? Vagy előtte elolvastad Leolib posztját? Vagy csak végigfutottad és kiragadtál belőle 1-2 szót és kapva az alkalmon önreklámba kezdtél????
Kicsit vicces az egész, mert neked a csak így és csak úgy fogom csinálni dolgaiddal kb. 3x annyi elved van, mint Leolibnak és mégis őt szólod meg???
Másrészt annyira jó, hogy kisujjból elítélsz olyan dolgokat, amikről fogalmad sincs és lefikázod....
Te belegondoltál már abba, hogy lehet, hogy valaki nem azért ad tápot a gyerekének, vagy épp fej hónapokon keresztül, mert a mellét félti, hanem mert a gyerek nem tud/akar szopni/nincs tej??? Komolyan egyszerűbb lenne a szoptatás? Hát az! Kívánom, hogy neked az is legyen, de azért nem árt belekalkulálni más lehetőséget is, mert nagy a koppanás veszélye...
A másik hogy ezek szerint én "taszító nevelést" folytatok lassan 9 hónapja... WTF??? Ezt még nem hallottam, de köszi....
Szerintem egész jól megy könyvek nélkül és képzeld a védőnőt is elküldtem a sunyiba és magamra és az ösztöneimre hallgatok. Eddig nem vettem észre, hogy a gyerekem ettől nem kötődne hozzám, vagy hogy el lenne taszítva, de majd jobban odafigyelek.
Eddig nekem soha különösebb bajom nem volt veled, de most kiverted a bizt
Te elolvastad már a kommented? Vagy előtte elolvastad Leolib posztját? Vagy csak végigfutottad és kiragadtál belőle 1-2 szót és kapva az alkalmon önreklámba kezdtél????
Kicsit vicces az egész, mert neked a csak így és csak úgy fogom csinálni dolgaiddal kb. 3x annyi elved van, mint Leolibnak és mégis őt szólod meg???
Másrészt annyira jó, hogy kisujjból elítélsz olyan dolgokat, amikről fogalmad sincs és lefikázod....
Te belegondoltál már abba, hogy lehet, hogy valaki nem azért ad tápot a gyerekének, vagy épp fej hónapokon keresztül, mert a mellét félti, hanem mert a gyerek nem tud/akar szopni/nincs tej??? Komolyan egyszerűbb lenne a szoptatás? Hát az! Kívánom, hogy neked az is legyen, de azért nem árt belekalkulálni más lehetőséget is, mert nagy a koppanás veszélye...
A másik hogy ezek szerint én "taszító nevelést" folytatok lassan 9 hónapja... WTF??? Ezt még nem hallottam, de köszi....
Szerintem egész jól megy könyvek nélkül és képzeld a védőnőt is elküldtem a sunyiba és magamra és az ösztöneimre hallgatok. Eddig nem vettem észre, hogy a gyerekem ettől nem kötődne hozzám, vagy hogy el lenne taszítva, de majd jobban odafigyelek.
Eddig nekem soha különösebb bajom nem volt veled, de most kiverted a bizt
teheneszet 2012.04.19. 14:53:17
Tok jo a naplo! Ezt akar en is irhattam volna... mondjuk en nem olvastam el egy konyvet sem, ugyanigy alltam hozza hogy majd kialakul. Es kialakult, nem is rosszul :) Nincs semmi baj azzal ha osztonbol nevelunk, aztan ha konkret kerdes van, fel lehet tenni itt, forumokon vagy baratoknak.
A tobbirol mar leirtam a velemenyem a csacsogoban, nem fogom ismetelni magam :)
A tobbirol mar leirtam a velemenyem a csacsogoban, nem fogom ismetelni magam :)
macskavati 2012.04.19. 14:57:20
@borsolyka: :)
Én így ismertem: A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senkit sem érdekli a másiké.
Amúgy meg: semmi nem fekete és fehér. A gyerek nem mindig vágyik arra, hogy felvegyék (igen, ehhez szülnöm kellett egyet, addig azt hittem, olyan, mint a síró-nevető baba: ha felveszed, nevet, ha leteszed, sír :DDD). Ez pl nagy felfedezés volt nekem, mint ahogy az is, hogy az én gyerekem nem bújós. Ezért nem szerette a hordozókendőt. Ilyen is van. És ha az elalvás előtti nyöszörgését megzavarom azzal, hogy felveszem, akkor jön ám csak az igazi balhé :)
Szóval szerintem kellenek elképzelések, de ami nagyon kell, az az, hogy felül kell tudni vizsgálni ezeket a gyereket figyelve. Ha egy megrögzött időre etető fejet hajt a gyerek óránkénti megéhezése előtt, akkor az, ha pedig egy eltökélt "mindig cicire teszem, ahányszor csak megnyikkan"-típusú hajlandó beismerni, hogy a gyerek mondjuk csak kb 3 óránként éhezik meg, vagy ahogy sokaktól hallottam, hasfájást okoz neki az önnyugtatásra használt ciciből mellékesen kijövő tej. Vagy ha valaki rájön, hogy hiába vette meg a babakocsit, a baba nem szeret benne lenni, illetve hiába szeretné magára kötni, ha nem tűri el. És még sorolhatnám.
Leolib, nekem szimpatikusak az elképzeléseid :) Sok sikert kívánok nektek!
Én így ismertem: A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senkit sem érdekli a másiké.
Amúgy meg: semmi nem fekete és fehér. A gyerek nem mindig vágyik arra, hogy felvegyék (igen, ehhez szülnöm kellett egyet, addig azt hittem, olyan, mint a síró-nevető baba: ha felveszed, nevet, ha leteszed, sír :DDD). Ez pl nagy felfedezés volt nekem, mint ahogy az is, hogy az én gyerekem nem bújós. Ezért nem szerette a hordozókendőt. Ilyen is van. És ha az elalvás előtti nyöszörgését megzavarom azzal, hogy felveszem, akkor jön ám csak az igazi balhé :)
Szóval szerintem kellenek elképzelések, de ami nagyon kell, az az, hogy felül kell tudni vizsgálni ezeket a gyereket figyelve. Ha egy megrögzött időre etető fejet hajt a gyerek óránkénti megéhezése előtt, akkor az, ha pedig egy eltökélt "mindig cicire teszem, ahányszor csak megnyikkan"-típusú hajlandó beismerni, hogy a gyerek mondjuk csak kb 3 óránként éhezik meg, vagy ahogy sokaktól hallottam, hasfájást okoz neki az önnyugtatásra használt ciciből mellékesen kijövő tej. Vagy ha valaki rájön, hogy hiába vette meg a babakocsit, a baba nem szeret benne lenni, illetve hiába szeretné magára kötni, ha nem tűri el. És még sorolhatnám.
Leolib, nekem szimpatikusak az elképzeléseid :) Sok sikert kívánok nektek!
teheneszet 2012.04.19. 15:23:37
@macskavati: minden szavaddal egyetertek. Megint. :)
R2D2 & C3PO 2012.04.19. 16:12:47
@Mokus100501:
Én?
Te?
Főleg a 6 pont volt nagyon zavaró...
Nekem ilyen nincs.
Azt elvnek tekinteni, hogy a legkényelmesebb utat választja az ember? Hát, ha nektek ez elv... Legyen. ;-D
És bocsi, de én nem gondolom azt, hogy a szüleim tökéletesen csinálták, mert tudom, hogy k_rva szarul. Főleg nálam, az első gyereknél... És ha lehet, én másképp csinálom majd. És mivel nem vagyok ostoba, aki úgy gondolja, hogy ő szarta a spanyol viaszt, ezért olvasok, olvasok, olvasok és erre biztatnék mindenki mást is!
És búcsúzom. Attól tartok a további lehülyézésekre nincs szükségem. :-p
Sziasztok!
És minden jót! :-) ;-D
Én?
Te?
Főleg a 6 pont volt nagyon zavaró...
Nekem ilyen nincs.
Azt elvnek tekinteni, hogy a legkényelmesebb utat választja az ember? Hát, ha nektek ez elv... Legyen. ;-D
És bocsi, de én nem gondolom azt, hogy a szüleim tökéletesen csinálták, mert tudom, hogy k_rva szarul. Főleg nálam, az első gyereknél... És ha lehet, én másképp csinálom majd. És mivel nem vagyok ostoba, aki úgy gondolja, hogy ő szarta a spanyol viaszt, ezért olvasok, olvasok, olvasok és erre biztatnék mindenki mást is!
És búcsúzom. Attól tartok a további lehülyézésekre nincs szükségem. :-p
Sziasztok!
És minden jót! :-) ;-D
teheneszet 2012.04.19. 16:39:01
@R2D2 & C3PO: jaj, most ne sertodje' ma' meg! Nekem pl. tok erdekes amiket irsz mert ugye en nem ismerem ezeket a konyveket/modszereket, igy meg nem kell elolvasnom mert te elmondod :) Aztan meg ugyis ugy csinalja mindenki ahogy akarja, igy is jo meg ugy is jo. Az a lenyeg - szep magyarsaggal - hogy az a gyerek szeretve legyen meg ne legyen veszelyeztetve (azt meg itt senki sem csinalja).
Leolib 2012.04.19. 17:42:53
R2, sok igazság van abban, amit írsz, de azért én bízom benne, hogy annál azért összetettebbek vagyunk, mint hogy a szüleink elcseszett 70-es évekbeli (öööö esetemben egyébként 80-as :P) nevelése határozzon meg minket egy az egyben. Biztos vagyok benne például, hogy a két húgom nem ugyanezt a a hat pontot sorolná fel, pedig ugyanaz az anya nevelt minket alapvetően ugyanolyan módszerrel, ugyanazzal a Spock könyvvel a kezében (ami egyébként tényleg megvolt neki, egyszer mesélte, hogy mikor megszülettem és sírtam, felütötték a könyvet a Sírás fejezetnél és elkezdtek módszeresen végigmenni a pontokon, hogy miért sírhatok:)). Meg ha már itt tartunk, mi, vagyis a per pillanat szülni vágyó nők kb. egy korosztály vagyunk és mégis mindannyiunknak mást súgnak az ösztönei, pedig senkinek az édesanyja nem olvasott nagy valószínűséggel mást a 70-es években meg a 80-as évek elején, mint Spockot. Én nem is a nevelési elvekben látom a nagy különbséget, inkább a csecsemőápolási és -táplálási szabályokban veszem észre, hogy anyukámnak például fennakadnak a szemei azon, hogy a szoptatás lehet annyira kizárólagos, hogy mondjuk vizet meg teát sem kap a gyerek fél éves koráig. De valószínűleg ez is egyéni, és másnál meg másképp van és mások a tapasztalatai.
Érdekes az is, amit a távolító nevelésről írtál. Eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen, és a legkevésbé sem gondoltam volna, hogy az én előzetes elképzeléseim ennek felelnek meg. Nyilván nem ismerjük egymást személyesen, de én pont az iszonyatosan kötődő, ragaszkodó, bújós, folyton érzelmi visszacsatolásra vágyó ember vagyok, a férjem például talán éppen ettől az egy dologtól fél, hogy én majd ki sem engedem a kezemből a gyerekeket, meg majd nem merem rábízni őket fél napra sem senkire, mert én olyan vagyok. Ezért is örülök például annak, hogy ketten jönnek, mert így még kisebb a veszélye, hogy megfojtsam a gyerekemet a szeretetemmel, hiszen már az elejétől kezdve legalább ketten kell, hogy részesedjenek belőlem és a gondoskodásomat is meg kell osztanom kettejük között. Én pont az a típus vagyok, akinél felmerülhetett volna, hogy azért vállal nehezen második gyereket, mert nehezen tudja elképzelni, hogy még valakit úgy tudjon szeretni, mint az elsőt.
A szülői mintára még egy kicsit visszatérve: mindhárman iszonyatosan kötődünk anyukámhoz a mai napig, pedig ő biztosan nem kötődő módon nevelt minket. Mármint nem a mostani értelemben. Sőt, a mostani értelemben véve határozottan távolodó módon nevelt minket. És mégis kötődünk. Nem mondom, hogy a távolító nevelésre vonatkozó elmélet hülyeség, de hogy ezt sem lehet általános érvénnyel leszögezni, az biztos.
A 6 pont pedig csak egy szerkesztési megoldás, és persze nekem is segített végiggondolni, hogy tényleg milyen elképzeléseim vannak, hiszen ezt így listázva még én sem szedtem össze. Írhattam volna folyószöveggel, több körítéssel is, csak így jobban coming out-jellege lett, legalábbis én valami ilyesminek szántam :)
Érdekes az is, amit a távolító nevelésről írtál. Eddig azt sem tudtam, hogy van ilyen, és a legkevésbé sem gondoltam volna, hogy az én előzetes elképzeléseim ennek felelnek meg. Nyilván nem ismerjük egymást személyesen, de én pont az iszonyatosan kötődő, ragaszkodó, bújós, folyton érzelmi visszacsatolásra vágyó ember vagyok, a férjem például talán éppen ettől az egy dologtól fél, hogy én majd ki sem engedem a kezemből a gyerekeket, meg majd nem merem rábízni őket fél napra sem senkire, mert én olyan vagyok. Ezért is örülök például annak, hogy ketten jönnek, mert így még kisebb a veszélye, hogy megfojtsam a gyerekemet a szeretetemmel, hiszen már az elejétől kezdve legalább ketten kell, hogy részesedjenek belőlem és a gondoskodásomat is meg kell osztanom kettejük között. Én pont az a típus vagyok, akinél felmerülhetett volna, hogy azért vállal nehezen második gyereket, mert nehezen tudja elképzelni, hogy még valakit úgy tudjon szeretni, mint az elsőt.
A szülői mintára még egy kicsit visszatérve: mindhárman iszonyatosan kötődünk anyukámhoz a mai napig, pedig ő biztosan nem kötődő módon nevelt minket. Mármint nem a mostani értelemben. Sőt, a mostani értelemben véve határozottan távolodó módon nevelt minket. És mégis kötődünk. Nem mondom, hogy a távolító nevelésre vonatkozó elmélet hülyeség, de hogy ezt sem lehet általános érvénnyel leszögezni, az biztos.
A 6 pont pedig csak egy szerkesztési megoldás, és persze nekem is segített végiggondolni, hogy tényleg milyen elképzeléseim vannak, hiszen ezt így listázva még én sem szedtem össze. Írhattam volna folyószöveggel, több körítéssel is, csak így jobban coming out-jellege lett, legalábbis én valami ilyesminek szántam :)
Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2012.04.19. 20:49:08
Jesszus lányok! Meeeecsoda vita :-D
Én is azt mondom, hogy Artu ne menj el, mert érdekes amit írsz.
Én már leírtam, de ha akarjátok még egyszer: én csak egyszerűen anya szeretnék lenni. Nem akarok mankót, vagy elveket, csak anyuka lenni. Azt sem tudom mi ez az EC meg mittomén, és igazából nem is érdekel. És igen, én is jobban szeretném csinálni mint az én szüleim, de azt kell hogy mondjam sok minden van amit nekik köszönhetek. Én továbbra is azt gondolom, hogy a csecsemő gondozása/táplálása nem határozza meg a növekvő ember személyiségét. Erre bírnék pro kontra érveket is mondani. Azt látom, hogy egy császáros tápszerezett különalvó baba is kötődhet még jobban a szüleihez, mint akit a fentieknek az ellenkezőjét kapta.
Artu én az egy ágyban alvást nagyon ellenzem, mert az ember sosem tudhatja. A Másik Nő című film egy ilyen tragédiát dolgoz fel, nem ajánlom, hogy nézd meg, mert egy terhes nő ne nézzen ilyeneket, mindenesetre bennem megerősítette a döntést, hogy a gyerek külön aludjon. A másik dolog (szigorúan az én véleményem), hogy igenis kell hagyni teret a babának/gyereknek. Kell neki önállóságot hagyni, hiszen az életben nem fogod tudni mindig magadra csatlakoztatni...
Én is azt mondom, hogy Artu ne menj el, mert érdekes amit írsz.
Én már leírtam, de ha akarjátok még egyszer: én csak egyszerűen anya szeretnék lenni. Nem akarok mankót, vagy elveket, csak anyuka lenni. Azt sem tudom mi ez az EC meg mittomén, és igazából nem is érdekel. És igen, én is jobban szeretném csinálni mint az én szüleim, de azt kell hogy mondjam sok minden van amit nekik köszönhetek. Én továbbra is azt gondolom, hogy a csecsemő gondozása/táplálása nem határozza meg a növekvő ember személyiségét. Erre bírnék pro kontra érveket is mondani. Azt látom, hogy egy császáros tápszerezett különalvó baba is kötődhet még jobban a szüleihez, mint akit a fentieknek az ellenkezőjét kapta.
Artu én az egy ágyban alvást nagyon ellenzem, mert az ember sosem tudhatja. A Másik Nő című film egy ilyen tragédiát dolgoz fel, nem ajánlom, hogy nézd meg, mert egy terhes nő ne nézzen ilyeneket, mindenesetre bennem megerősítette a döntést, hogy a gyerek külön aludjon. A másik dolog (szigorúan az én véleményem), hogy igenis kell hagyni teret a babának/gyereknek. Kell neki önállóságot hagyni, hiszen az életben nem fogod tudni mindig magadra csatlakoztatni...
| ági | 2012.04.19. 22:53:24
Jók az elképzeléseid, szerintem is!
Elvek tényleg fölöslegesek egy csecsemőnél.
Én könyvek közül egyet olvastam, Elizbeth Pantley: The no-cry sleep solution. Ez is azért tetszett, mert volt benne tanács együttalvóknak is, különalvóknak, szoptatóknak, cumisoknak stb. Nem próbált belémsúlykolni semmit, csak segített szimplán.
A lányom szeret a kiságyában aludni, komolyan! Ringattam, magamra fektettem, kendőztem, de rájöttem hogy ott békaként kiterülve szeret szunnyadni, és ott nyugodott meg.
Nagyon anyás, imádjuk egymást, még így is :) Alien-e?
Elvek tényleg fölöslegesek egy csecsemőnél.
Én könyvek közül egyet olvastam, Elizbeth Pantley: The no-cry sleep solution. Ez is azért tetszett, mert volt benne tanács együttalvóknak is, különalvóknak, szoptatóknak, cumisoknak stb. Nem próbált belémsúlykolni semmit, csak segített szimplán.
A lányom szeret a kiságyában aludni, komolyan! Ringattam, magamra fektettem, kendőztem, de rájöttem hogy ott békaként kiterülve szeret szunnyadni, és ott nyugodott meg.
Nagyon anyás, imádjuk egymást, még így is :) Alien-e?
macskavati 2012.04.19. 22:53:52
@Borstörő: Bors, ebben nagyon egyetértünk. Boldog vagyok, amikor azt látom, hogy a gyerekem prímán eljátszik magában, és a halálom, mikor valaki ezt megzavarja. Én sem olvastam szinte semmi szakirodalmat, csak a netet :)
Szóval igen, kell neki a saját tér, az önállóság, mert a legnagyobb önzőség lenne tőlem arra nevelni, hogy nélkülem nem boldogulhat, arról nem is beszélve, hogy lehetetlen neki maximális figyelmet biztosítani, ha teszemazt testvére születik, vagy neadjisten kórházba kerülök. Szóval nálunk úgy van, hogy ha kialudta magát, jóllakott, akkor leteszem játszani (járókába is, jöhetnek a kövek :)), és mikor már fél-egy órát eljátszogatott magában, általában szól, hogy na, akkor most lehet jönni szórakoztatni :) És ekkor én természetesen kiveszem, és játszom vele. Ezt lehet akár 4É-nek is nevezni, de minek :D És a sorrend meg szerintem magától értetődik: nyilván akkor fog tudni egy jót játszani, ha tele a hasa és nem álmos, majd pedig a játékban elfárad, ekkor meg le kell tenni aludni, és kezdődik az egész elölről. Ennyi a titka a Suttogónak, egyébként én ebben nem látok semmi vérlázítót (oké, nem olvastam el töviről hegyire, javítsatok ki, ha tévednék). Viszont ezt a "titkot" így, hogy 10 hónapos a babám, már simán látom. Az elején meg egy naaagy, összefüggő katyvasz volt minden, és akkor jól tud jönni valami alapszintű segítség, ami leginkább technikai jellegű,mert hát mélyen belül azért mindenkinek megvannak az elvei, amin nem változtat semmilyen szakirodalom.
Szóval igen, kell neki a saját tér, az önállóság, mert a legnagyobb önzőség lenne tőlem arra nevelni, hogy nélkülem nem boldogulhat, arról nem is beszélve, hogy lehetetlen neki maximális figyelmet biztosítani, ha teszemazt testvére születik, vagy neadjisten kórházba kerülök. Szóval nálunk úgy van, hogy ha kialudta magát, jóllakott, akkor leteszem játszani (járókába is, jöhetnek a kövek :)), és mikor már fél-egy órát eljátszogatott magában, általában szól, hogy na, akkor most lehet jönni szórakoztatni :) És ekkor én természetesen kiveszem, és játszom vele. Ezt lehet akár 4É-nek is nevezni, de minek :D És a sorrend meg szerintem magától értetődik: nyilván akkor fog tudni egy jót játszani, ha tele a hasa és nem álmos, majd pedig a játékban elfárad, ekkor meg le kell tenni aludni, és kezdődik az egész elölről. Ennyi a titka a Suttogónak, egyébként én ebben nem látok semmi vérlázítót (oké, nem olvastam el töviről hegyire, javítsatok ki, ha tévednék). Viszont ezt a "titkot" így, hogy 10 hónapos a babám, már simán látom. Az elején meg egy naaagy, összefüggő katyvasz volt minden, és akkor jól tud jönni valami alapszintű segítség, ami leginkább technikai jellegű,mert hát mélyen belül azért mindenkinek megvannak az elvei, amin nem változtat semmilyen szakirodalom.
teheneszet 2012.04.20. 08:32:08
most mar mondja el valaki mi az a 4E :)
En tanulok r2-tol, nelkule sosem tudtam volna meg hogy vannak ilyen iranyzatok mint az EC. Persze meggyozve nem vagyok, de nem is ez a lenyeg :)
Jaroka rulez, nem is tudom, mit csinalnek nelkule. Kivalo dolog akkor is ha mondjuk gyorsan el kell intezni valamit, pl. megfozni a kajajat, ilyesmi.
Bors, total egyetertek, en is igy akartam csinalni, ha konkret dolog van, meghallgatok sok tanacsot aztan a belatasom szerint cselekszem. En nem is lettem volna alkalmas az egyuttalvasra, rettegtem egy ilyen balesettol, volt hogy - a faradtsag egyik tetopontjat - ejszaka felebredtem es bepanikoltam hogy "Uristen, elaludtam szoptatas kozben es rafekudtem a gyerekre, hol van?!", aztan rajottem hogy visszaraktam a kisagyaba az agyunk melle, ott szuszogott bekesen, csak nem emlekeztem ra.
Miota a sajat szobajaban alszik, en is sokkal jobban alszom, nem ebredek minden rezdulesere, eljen a babatelefon! :)
En tanulok r2-tol, nelkule sosem tudtam volna meg hogy vannak ilyen iranyzatok mint az EC. Persze meggyozve nem vagyok, de nem is ez a lenyeg :)
Jaroka rulez, nem is tudom, mit csinalnek nelkule. Kivalo dolog akkor is ha mondjuk gyorsan el kell intezni valamit, pl. megfozni a kajajat, ilyesmi.
Bors, total egyetertek, en is igy akartam csinalni, ha konkret dolog van, meghallgatok sok tanacsot aztan a belatasom szerint cselekszem. En nem is lettem volna alkalmas az egyuttalvasra, rettegtem egy ilyen balesettol, volt hogy - a faradtsag egyik tetopontjat - ejszaka felebredtem es bepanikoltam hogy "Uristen, elaludtam szoptatas kozben es rafekudtem a gyerekre, hol van?!", aztan rajottem hogy visszaraktam a kisagyaba az agyunk melle, ott szuszogott bekesen, csak nem emlekeztem ra.
Miota a sajat szobajaban alszik, en is sokkal jobban alszom, nem ebredek minden rezdulesere, eljen a babatelefon! :)
ispongya 2012.04.20. 08:36:09
@macskavati:
valahogy én is pont ezt próbáltam magyarázni :) csak neked a gyakorlatotokkal szemléltetve jobban megy :D
valahogy én is pont ezt próbáltam magyarázni :) csak neked a gyakorlatotokkal szemléltetve jobban megy :D
Leolib 2012.04.20. 08:47:42
Olyan szépen beszéltek lányok, a végére akkora lett itt az egyetértés, hogy öröm nézni :) Azt hiszem, mindenki megértette végül, mit akar a másik mondani.
macskavati 2012.04.20. 10:16:18
@teheneszet: www.kismamablog.hu/gyermekneveles/4e-modszer
:)
Szerintem az a ciklus, ami előbb-utóbb minden babánál beáll :D
:)
Szerintem az a ciklus, ami előbb-utóbb minden babánál beáll :D
borsolyka 2012.04.20. 10:27:57
@macskavati: persze. utóbb, mikor már eléggé érett ahhoz, hogy ne aludjon bele a szopásba :)
Nekem a legnagyobb volt olyan, hogy soha nem büfizett! soha. csinálhattam én vele bármit!
Bezzeg most! :D
Én nem igazán értek azzal egyet, hogy tartsuk ébren kaja után azt a gyereket mindenáron :) nekem az ellenkező módszer bevált. nagyon is :)
Nekem a legnagyobb volt olyan, hogy soha nem büfizett! soha. csinálhattam én vele bármit!
Bezzeg most! :D
Én nem igazán értek azzal egyet, hogy tartsuk ébren kaja után azt a gyereket mindenáron :) nekem az ellenkező módszer bevált. nagyon is :)
macskavati 2012.04.20. 10:32:21
@borsolyka: Mondjuk most, hogy mondod, újszülött korában nem így volt. Már most nem emlékszem pontosan, jó, mi? :)
Az én elvem az, hogy sose tartsuk ébren, és sose ébresszük fel, valamint minimum üssük agyon, aki véletlenül felébreszti :D És ez már kezd nálam kóros méreteket ölteni: gyilkos szemekkel nézek arra, aki a babakocsi mellett meg mer szólalni az utcán (na jó, leginkább elbődül a tőle 200 m-re álló ismerőse felé valami rendkívül fontos mondanivalóval).:DDD
Az én elvem az, hogy sose tartsuk ébren, és sose ébresszük fel, valamint minimum üssük agyon, aki véletlenül felébreszti :D És ez már kezd nálam kóros méreteket ölteni: gyilkos szemekkel nézek arra, aki a babakocsi mellett meg mer szólalni az utcán (na jó, leginkább elbődül a tőle 200 m-re álló ismerőse felé valami rendkívül fontos mondanivalóval).:DDD
pity pang 2012.04.20. 13:19:54
@R2D2 & C3PO: A suttogónak van saját megoldása a növekedési ugrásokra, mégpedig a váltott mellből szoptatás, mert (tőle idézem):
"Alighanem fejlődési ugráshoz érkezett, ahhoz az egy-két napos időszakhoz, amelynek során a csecsemő a szokásosnál több táplálékot igényel. Általában három-négyhetenként következik be fejlődési ugrás. Ha figyel, látni fogja, hogy csupán hozzávetőleg negyvennyolc órán keresztül tartanak ezek a falánk időszakok, utána vissza lehet térni a 4É-hez. Mindenesetre ilyenkor ne higgye, hogy kevesebb a teje, vagy hogy egészen elapadt. Igazában az történik, hogy nő a baba, változnak a szükségletei, és mivel többet akar szopni, az Ön szervezete ezt az üzenetet kapja: „Termelj többet!" Egy egészséges anyuka teste csodálatos módon mindazt előállítja, ami a kisbabának kell. Ha a tápszeres baba háromóránként eszik, ám egyszerre megnő az étvágya, édesanyja egyszerűen több tápszert ad neki. Mindössze ennyi teendője akad a szoptató anyukának is. És ha egy mellből szoptat, és a baba teljesen kiüríti a mellét (rendszerint öt és fél kilós korától), csak odakínálja neki a másikat, és szophat, amennyi belefér."
Azt vettem észre, hogy a kötődő nevelés hívei olyanokat látnak bele a suttogóba, ami kurvára nincs benne. Pl. a hagyd sírni éjjel, miközben ilyet sem mond a suttogó.
Egyébként nem vagyok suttogó-hívő, de nem kizárólag a kötődő nevelés létezik a világon és nem lelkisérült minden gyerek, akit nem hordoznak és szoptatnak igény szerint, ráadásul nem is a szüleivel alszik.
Leolib: nekem szimpatikusak az elveid, talán mert én sem igény szerint szoptatok és a gyerek az ágyában alszik (nagyon jókat). (És üdv kolléga, gratulálok a szakvizsgához is a babák mellett. :))
Valami kiindulópont kell a gyerekneveléshez és azt gondolom, hogy aki látott már fehér embert gyerekkel, annak nem kell könyvtárnyi könyvet elolvasni ahhoz, hogy meg tudja ítélni, akar-e egy (vagy több) csecsemővel egy ágyban aludni.
"Alighanem fejlődési ugráshoz érkezett, ahhoz az egy-két napos időszakhoz, amelynek során a csecsemő a szokásosnál több táplálékot igényel. Általában három-négyhetenként következik be fejlődési ugrás. Ha figyel, látni fogja, hogy csupán hozzávetőleg negyvennyolc órán keresztül tartanak ezek a falánk időszakok, utána vissza lehet térni a 4É-hez. Mindenesetre ilyenkor ne higgye, hogy kevesebb a teje, vagy hogy egészen elapadt. Igazában az történik, hogy nő a baba, változnak a szükségletei, és mivel többet akar szopni, az Ön szervezete ezt az üzenetet kapja: „Termelj többet!" Egy egészséges anyuka teste csodálatos módon mindazt előállítja, ami a kisbabának kell. Ha a tápszeres baba háromóránként eszik, ám egyszerre megnő az étvágya, édesanyja egyszerűen több tápszert ad neki. Mindössze ennyi teendője akad a szoptató anyukának is. És ha egy mellből szoptat, és a baba teljesen kiüríti a mellét (rendszerint öt és fél kilós korától), csak odakínálja neki a másikat, és szophat, amennyi belefér."
Azt vettem észre, hogy a kötődő nevelés hívei olyanokat látnak bele a suttogóba, ami kurvára nincs benne. Pl. a hagyd sírni éjjel, miközben ilyet sem mond a suttogó.
Egyébként nem vagyok suttogó-hívő, de nem kizárólag a kötődő nevelés létezik a világon és nem lelkisérült minden gyerek, akit nem hordoznak és szoptatnak igény szerint, ráadásul nem is a szüleivel alszik.
Leolib: nekem szimpatikusak az elveid, talán mert én sem igény szerint szoptatok és a gyerek az ágyában alszik (nagyon jókat). (És üdv kolléga, gratulálok a szakvizsgához is a babák mellett. :))
Valami kiindulópont kell a gyerekneveléshez és azt gondolom, hogy aki látott már fehér embert gyerekkel, annak nem kell könyvtárnyi könyvet elolvasni ahhoz, hogy meg tudja ítélni, akar-e egy (vagy több) csecsemővel egy ágyban aludni.
Leolib 2012.04.20. 21:03:23
@pity pang: köszi :)
macskavati 2012.04.20. 21:12:39
@pity pang: egyszer tőlem kérdezték, hogy igény szerint szoptatok-e vagy időre. Én azt válaszoltam, hogy igény szerint időre :) Mert így is volt, a baba beállt 3 óránkénti evésre. Órát lehetett igazítani hozzá.
Szóval a nem igény szerintit nem úgy képzelem, hogy a baba éhesen ordít, anyuka meg nézi az órát, hogy hát még 10 perc hátravan, akkor addig nem adok enni :)
Szóval a nem igény szerintit nem úgy képzelem, hogy a baba éhesen ordít, anyuka meg nézi az órát, hogy hát még 10 perc hátravan, akkor addig nem adok enni :)
pity pang 2012.04.20. 21:30:05
@macskavati: Én meg azt szoktam mondani, hogy igény szerinti rendszerben. :) Van átmenet az igény szerinti és az órához igazított között, igen. Én húszpercenként nem vagyok hajlandó szoptatni, se óránként, a gyerek igényeihez igazodó valamilyen rendszerben evett mindig. Nekem egyébként volt olyan, hogy pár hetesen elkezdett sírni, és húztam az etetést, amíg lehetett. Nem hagytam sírni sosem, dadáltam, ringattam, hintáztattam, úgy elvolt és amikor már kb. az akkor épp aktuális rendszerünk szerint azt gondoltam, hogy eltelt megfelelő idő, akkor megetettem. Egyébként az én lányomnál nem volt olyan, hogy nem akart szopni, én ezért is tartom zsákutcának az igény szerinti szoptatást. Volt egy időszak, mikor éjjelente ordított kitudjamér, akkor egyszer nekiültem, hogy na jól van, ha ez az igénye, hát legyen, inkább, mint ez a bőgés, na, asszem majdnem két órát cuppogott a mellemen teljes beleéléssel (nem cicizett, rendesen szopott). És itt ezt mi abba is hagytuk, mert én erre nem vagyok képes és kész, azt hittem, gyökeret eresztek már a kanapéra.
A mérlegelésbe ugyan bele lehet zombulni, de arra mégis jó volt, hogy mikor láttam, hogy 150 gr-mal több a három hetes gyerek szoptatás után, akkor egy óra múlva nem éhségtől sír fel. Szintén megnyugtatott a heti átlag 27 dekás gyarapodás, hogy azért csak elleszünk mi az óránkénti evés nélkül valahogy.
Szóval én nem hiszek az igény szerinti szoptatásban, biztos van, akinek bejön, az csinálja, hajrá, én viszont nem teszem. Attól viszont kiborulok, hogy ma az a szaranya, aki nem igény szerint szoptat, és minden gyerek lelkisérült zombi lesz, akit nem szoptattak igény szerint. Szintén kurva idegesítő, hogy bármi problémád van a szoptatással, az első kérdés, hogy jó, de ugye igény szerint szoptatsz? Mert ma máshogy nem trendi, csak úgy, hogy ha sír, már veszed is elő a melled. Marha idegesítő.
A mérlegelésbe ugyan bele lehet zombulni, de arra mégis jó volt, hogy mikor láttam, hogy 150 gr-mal több a három hetes gyerek szoptatás után, akkor egy óra múlva nem éhségtől sír fel. Szintén megnyugtatott a heti átlag 27 dekás gyarapodás, hogy azért csak elleszünk mi az óránkénti evés nélkül valahogy.
Szóval én nem hiszek az igény szerinti szoptatásban, biztos van, akinek bejön, az csinálja, hajrá, én viszont nem teszem. Attól viszont kiborulok, hogy ma az a szaranya, aki nem igény szerint szoptat, és minden gyerek lelkisérült zombi lesz, akit nem szoptattak igény szerint. Szintén kurva idegesítő, hogy bármi problémád van a szoptatással, az első kérdés, hogy jó, de ugye igény szerint szoptatsz? Mert ma máshogy nem trendi, csak úgy, hogy ha sír, már veszed is elő a melled. Marha idegesítő.