2012.02.09. 08:52
16. hét - Esély az esélyegyenlőségre
Nem tudnám azt mondani, hogy mindegy, csak egészségesek legyenek. Azt tudnám mondani, hogy mindenképpen legyenek egészségesek, és nem bánnám, ha lenne köztük legalább egy lány. Az sem baj, ha kettő. A vegyespáros csodás lenne, a két fiúra viszont nagyon fel kéne készülnöm.
Valahogy úgy érzem, egyáltalán nem mindegy, hogy valaki lányos, fiús vagy vegyes szülő lesz-e. Úgy képzelem, a gyerekeink neme alapvetően meg fogja határozni az életünk hátralevő részét, azt, hogy milyen jellegű örömökben lesz részünk, milyen típusú problémákkal kell majd megküzdenünk, és hogy milyen típusú szülők leszünk. Szóval egyáltalán nem mindegy, milyen nemi összetételben érkeznek az ikrek és majdani testvéreik, bár kétségtelen, hogy egyik sem jó vagy rossz, egyszerűen csak más.
A szüleim, különösen anyukám szeretett volna fiút is, de "csak" három lánya lett. Anélkül, hogy akár egyetlenegyszer is bármilyen apró kis csalódottságot kellett volna éreznünk emiatt, gyerekkoromban úgy gondoltam, hogy nekem majd biztos fiaim lesznek, mert a mi családunkban az lesz az extra, és nekem "kell" majd ezt megadnom. Aztán ahogy idősödtem, és egyre közelebb kerültem a gondolathoz, hogy egyszer tényleg én is szülő leszek, rájöttem, hogy nagyon nehezen tudom magam fiús anyukaként elképzelni és azonosítani. Úgy érzem, nem tudnám, hogy kell egy fiúval bánni, nem vagyok benne biztos, hogy olyan fiút tudnék nevelni, amilyennek én egy férfit látni szeretnék. Nem azért, mert kishitű vagyok, hanem valahogy úgy érzem, nincs a zsigereimben a módszer a "megfelelő" (udvarias, önálló, vagány, nőket tisztelő, stb...) férfi "előállítására". Ezzel szemben semmi ilyen jellegű kétségem nincs a lányneveléssel kapcsolatban. Úgy gondolom, tudom, hogy kellene vele (velük) bánni, milyen meséket kellene neki(k) olvasni, milyen programokat lehetne szervezni, miről beszélgetnék, milyen játékokat vennék, milyen ruhákba öltöztetném, és hogy kezelném a sajátos, furcsa vagy speciális igényeket ahhoz, hogy olyan nőt neveljek a lányomból, lányaimból, aki felnőttként nekem is szimpatikus lenne.
A valóságnak pedig közben nagy eséllyel semmi köze a témáról alkotott elképzeléseimhez, hiszen nyilván abban a pillanatban, amint kiderül, hogy lányunk/lányaink és/vagy fiunk/fiaink lesznek, vagy legkésőbb akkor, mikor megszületnek, a világ legtermészetesebb dolga lesz, hogy csak lányunk/fiunk van, vagy lányunk és fiunk is van, és el sem tudnánk képzelni másként. Valószínűleg ők lesznek azok, akik minket valamilyen szülővé nevelnek, vagy legalábbis legalább akkora részük lesz a mi szülővé nevelésünkben, mint nekünk az ő felnevelésükben.
Így valójában egyik verziótól sem tartok, illetve egyikre sem vágyom, hiszen pont úgy lesz jó, ahogy lesz, és mindegyik verziót teljesen elképzelhetőnek tartom. Simán lehet, hogy két lányunk lesz, hiszen valahogy ez tűnik a legkézenfekvőbbnek (nem tudom, miért). Pont ugyanennyi az esélye annak, hogy egy lányunk és egy fiunk legyen, hiszen ha már ikrek, miért ne kaphatnánk egyszerre mindkettőből, sokaknak megadatik ez is. Azt pedig, hogy két fiunk legyen, az valószínűsíti a legjobban, hogy kicsit tartok tőle, és a sors talán megint viccelődik velem, ahogy ezt már megtette akkor is, mikor két magzatnak adott helyet bennem. Ikres szülőként sem tudtam soha azonosítani magam, pontosabban egyáltalán meg sem fordult a fejemben. Szóval miért ne lehetnének ikerfiaink, ha már lúd, legyen kövér - alapon?
És persze mennek a találgatások. Az első két hónapban kijött rajtam pár pattanás - biztos lányok. Nem kívántam az édességet - biztos fiúk. Nem volt "eléggé" hányingerem - biztos fiúk. Közben már az édességet is kívánom - mégiscsak lányok. A hasam egyesek szerint csúcsos, a férjem szerint az egyik oldala csúcsos, a másik meg kerek - egy lány és egy fiú növekszik odabent. Az ultrahang felvételen az egyik baba nagyon nyugis volt, a másik kifejezetten dobálta magát - az egyik nyilván fiú, a másik meg egy már most hisztis kislány.
Megérzésem nincs, vagyis folyton változik, bár az érdekes, hogy ez teljesen szinkronban van a férjem megérzéseivel. Az elején mondtuk egymásnak, hogy ugye tudod, hogy lányaink lesznek? - Tudom hát, egyértelmű. A 12. heti UH után egymásra néztünk, basszus, ezek mégiscsak fiúk - Igen, tudom. Egy pár hete meg azt gondoljuk, hogy különneműek.
Egy biztos. Amint lehet, tudni szeretnénk, milyen neműek, már nagyon várjuk a pillanatot, hogy kiderüljön, és nem fogjuk titokban tartani a külvilág előtt sem.
Az elmúlt héten egyébként semmi nem történt velem, pontosabban, ami történt, az nem egy nyilvános blogra való. A jövő héten viszont valószínűleg egy orvosi kiadással jelentkezem, mivel a héten még megyek védőnőhöz és EKG-ra, a jövő hét elején pedig neurológiára és újabb háziorvosi felülvizsgálatra.
Leolib
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr744082726
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
teheneszet 2012.02.09. 10:00:45
jol irsz, tetszett (csak az az utolso elotti mondat nem kellett volna, ha nem akarsz irni valamirol, akkor ne emlitsd szerintem mert igy csak 'felcsigazod' az olvasot es ugysem irod meg).
En mindig lanyos anyukakent gondoltam magamra, aztan mindenki azt mondta hogy tuti fiu (nepi bolcsessegek), en is ugy ereztem, 7 honap alatt meggyoztem magam hogy miert is lesz tok jo egy kisfiu (nem kerdeztunk ra a dokinal). Meg a vajudas kozben is fiuneveken probaltunk egyezkedni. Aztan kibujt a lanyunk :)))
szerintem normalis hogy van preferenciank, meg ha titkon is. Es igaz, akarmi is lesz, az lesz a jo, a tokeletes :)
En mindig lanyos anyukakent gondoltam magamra, aztan mindenki azt mondta hogy tuti fiu (nepi bolcsessegek), en is ugy ereztem, 7 honap alatt meggyoztem magam hogy miert is lesz tok jo egy kisfiu (nem kerdeztunk ra a dokinal). Meg a vajudas kozben is fiuneveken probaltunk egyezkedni. Aztan kibujt a lanyunk :)))
szerintem normalis hogy van preferenciank, meg ha titkon is. Es igaz, akarmi is lesz, az lesz a jo, a tokeletes :)
| ági | 2012.02.09. 11:35:02
Én mindig ikerfiúkért drukkoltam magamnak :)
Ebből is látszik, mennyire nőcis vagyok... Semennyire!
Most jó, hogy lányom van, ahogy te is írod, megszületik és imádod, nemtől független.
De tartok tőle, hogy 10 év múlva gondjaim lesznek.
Ebből is látszik, mennyire nőcis vagyok... Semennyire!
Most jó, hogy lányom van, ahogy te is írod, megszületik és imádod, nemtől független.
De tartok tőle, hogy 10 év múlva gondjaim lesznek.
panna cotta 2012.02.09. 11:39:54
Nagyon szeretem az írásaidat, mindig nagyon élvezem, és várom a híreket. Én drukkolok, hogy vegyespáros legyen, bár azt hiszem, azzal a legnagyobb a szívás :-) Az azonos neműek jól eljátszanak egymással, hasonló ütemben fejlődnek, tudják egymás ruháit hordani, nem kell mindenből kétféle. :-D
teheneszet 2012.02.09. 11:45:38
@-sophie-: szerintem minden anyukanak gondjai lesznek a lanyaval kamaszkorban (az apjat mar most az ujja kore csavarta, mi lesz kesobb... ahogy latom, nalatok is :))) majd mi leszunk a 'rossz zsaruk' )
| ági | 2012.02.09. 11:59:42
@teheneszet:
Jaja, pontosan!
Remélem 10 év múlva is ugyanez lesz az email címed :D
Viszont eszembe jutott, hogy addigra már én is más leszek, remélhetőleg bölcsebb, és nem a mai hülye fejemmel kell a kamasz gyerek balhéit átgondolnom.
Jaja, pontosan!
Remélem 10 év múlva is ugyanez lesz az email címed :D
Viszont eszembe jutott, hogy addigra már én is más leszek, remélhetőleg bölcsebb, és nem a mai hülye fejemmel kell a kamasz gyerek balhéit átgondolnom.
macskavati 2012.02.09. 14:33:38
"nagyon nehezen tudom magam fiús anyukaként elképzelni és azonosítani. Úgy érzem, nem tudnám, hogy kell egy fiúval bánni, nem vagyok benne biztos, hogy olyan fiút tudnék nevelni, amilyennek én egy férfit látni szeretnék. Nem azért, mert kishitű vagyok, hanem valahogy úgy érzem, nincs a zsigereimben a módszer a "megfelelő" (udvarias, önálló, vagány, nőket tisztelő, stb...) férfi "előállítására". Ezzel szemben semmi ilyen jellegű kétségem nincs a lányneveléssel kapcsolatban. Úgy gondolom, tudom, hogy kellene vele (velük) bánni, milyen meséket kellene neki(k) olvasni, milyen programokat lehetne szervezni, miről beszélgetnék, milyen játékokat vennék, milyen ruhákba öltöztetném, és hogy kezelném a sajátos, furcsa vagy speciális igényeket ahhoz, hogy olyan nőt neveljek a lányomból, lányaimból, aki felnőttként nekem is szimpatikus lenne."
Pont így voltam én is. Aztán született egy fiam :)
Pont így voltam én is. Aztán született egy fiam :)
R2D2 & C3PO 2012.02.09. 14:51:01
Én csak annyit tudok, hogy a két fiús anyukákat a fiaik nagyon szeretik.
Két ilyet ismerek, mindkét családban a fiúk rajongtak az anyjukért. Szóval anyaként nem rossz két fiú. ;-D
(Az apa más kérdés.)
Két ilyet ismerek, mindkét családban a fiúk rajongtak az anyjukért. Szóval anyaként nem rossz két fiú. ;-D
(Az apa más kérdés.)
Ziebi 2012.02.09. 20:23:07
@R2D2 & C3PO: pont ez az ami engem is megnyugtat. Alapvetően lányos anyukának képzelem magam,. de a fiúk meg olyan anyááááásak :D
Leolib 2012.02.09. 20:45:47
Én meg lány vagyok és nagyon-nagyon szeretem az anyukámat:) Csakúgy, mint a húgaim:) Mindhárman kifejezetten anyásak vagyunk és voltunk mindig is.
teheneszet 2012.02.09. 21:49:36
hehe, nalam volt olyan idoszak hogy anyu kitagadott, mondvan soha tobbet be ne tegyem a labam a lakasba, oda megyek ahova akarok (19 voltam). Most mar imadjuk egymast :)
kacce 2012.02.10. 10:07:42
Izgalmas időszak, mikor még nem tudod, mi a neme/nemük. Hamarosan kiderül, én is kíváncsian várom, hogy milyen "kombináció" lesz/van Nálatok :)