35. hét

Csuklik. Folyamatosan csuklik. Amikor legelőször csinálta, akkor irtó cukinak találtam és imádtam, ma már a napi 4-5 csuklás baromira idegesít. Mivel a feje már lent van, így ha rángatózik, akkor a húgyhólyagomat rángatja folyamatosan. Ez ugye azt jelenti, hogy pisilni kell. Azonnal. Hajnali 4-kor arra ébredek, hogy csuklik, és ahogy megmozdulok, úgy érzem, hogy bepisilek az ágyba. Kómásan kimászok, elvonszolom magam a budira, aztán jön 2 csepp. Visszamászok az ágyba, ami már nagy feladat, mert irtó trendi az ágyunk, de olyan alacsonyan van, hogy a hasam gyakorlatilag belehúz a mélybe. Majd megküzdök a szoptatós párnával, ami nagyon praktikus, ellenben baromi nagy és zörög. Férj már lassan minden mozdulatomra felriad és néz rám kérdőn, hogy minden ok? Iszonyú aranyos, ahogy tudat alatt aggódik értünk, de így gyakorlatilag kialvatlanok vagyunk mindketten már hetek óta. És ez a gyerek megszületésével azt hiszem nem lesz jobb :-D Már csak halovány emlékkép az egyhuzamban átaludt nyugodalmas éjszaka.
Aztán befeszít. Imádja a lábát a bordámnál beakasztani és úgy nyújtózni. A hasam eldeformálódik, a szerveim küzdenek a helyben maradással… több-kevesebb sikerrel, Én meg majd összekakilom magam a fájdalomtól. Imádom a kicsi Fiam:-D
A múltkori ijedség óta nem történt velem semmi, gyerek jól viselkedik, Én a napok múlásával természetesen lazítottam a pihenéseken, ami azt jelenti, hogy néha Férjnek kell határozottnak lennie, hogy pihenjek… Az agyam igényelné a pörgést, de a testem már nem. Ilyen, amikor az ész küzd az erővel. Hahaha :-D Igaz ami igaz, igénylem is egyre jobban a pihit, gyakorlatilag 100 méter megtétele után úgy fújtatok, mintha a monteverest alaptáborba értem volna fel.
Felköltözött Anyukám, már itt lakik 1,5 hete, ezalatt az idő alatt többet bandáztam vele, mint az elmúlt 10 évben összesen. Hatalmas élvezettel takarította ki a gyerekszobát és vasalja a csillió babaruhát, amihez Nekem se türelmem, se kedvem. És Én is legalább kicsit lefoglalom magam azzal, hogy állást keresünk neki és lakást rendezkedünk Nála, mert különben megbolondulnék a várakozásban.
A türelem nem az erősségem, most is játszik az idegeimmel ez a fura t betűs szó: úgy érzem sose lesz vége, vánszorognak a napok, nincs semmi dolgom, csak várni. Csigalassúsággal mennek a hetek, még mindig van minimum 3 hét, amit jó lenne kibírni. Na, így visszaolvasva pedig úristen már csak 3 hét! :-D
Kellene valamit csinálni Férjjel is így még utoljára kettesben, de kirándulni nem tudok, a már említett fáradékonyság miatt, és nem utolsó sorban, mert baromi hideg van. Nem tudok wellneszelni Vele, mert a megrövidült méhszájam miatt a doki nem javasolja. Így Ő üljön a medencében, Én pedig babaújságokat olvassak a medence partján? Elutazni már hova? Repülőre nem engednek fel, kocsiban nem tudok hosszú órákat ülni. És hova mennénk akár kocsival is? A közeli országokban ugyanolyan hideg van, mint itthon.  Minden hét elején megbeszéljük, hogy most hétvégén elmegyünk pár napra, aztán persze maradunk és a legnagyobb program, hogy elmegyünk moziba. Mi, akik a terhességem előtt sose voltunk itthon: mindig tartottunk valahova. Valami buliba, vidékre, moziba, vacsira. Irtó nyüzsi társasági életet éltünk. Most minden este itthon ülünk és dvdzünk, Én vagy a Banyákkal dumcsizok interurbán vagy fórumokat bújok a szülészetről, szülésznőről, szülésekről. Az állandó esti tuti programunk, hogy felzarándokolunk az emeletre és megnézzük a ded szobáját. Nagyon meg vagyunk vele elégedve, nekünk iszonyúan tetszik :-D Valószínűleg egy percet nem fog ott tölteni, hisz velünk fog aludni, napközben pedig lent lesz velem a nappaliban, de gyönyörű és méregdrága bemutató szobát csináltunk :-D
És annyira szeretnék már egy nagyot fürdeni kádban! Beülni egy jó könyvvel és áztatni magam órákon át a forró vízben. Erre is várnom kell még. Szóval úgy tűnik, hogy semmit se csinálhatok. Várjak és élvezzem ki az utolsó napokat. Élvezem :-D
Megfogadtam, hogy a betöltött 37. hét után beülök a teraszunkon lévő jakuzziba, ha megszülök, hát megszülök tőle. Persze, hogy nem fogok, mert farkasordító hideget mondanak, és még a végén belém fagy a gyerek a ki és beszálláskor :-D
Múlthéten találkoztam egy utolsó naaaagy megbeszélésre a dokival, akinél szülni fogok (fiatal jófej csaj) és a szülésznővel (középkorú mégjobbfej csaj). Letetettem a nagyesküt mindkettővel, hogy nem adnak semmi fájdalom csillapítót, szüléskönnyítőt, bódítót, csak abban az esetben, ha életmentésre kell. Mindketten néztek csodálkozó tekintettel, hogy már miért adnának? A szülés egy természetes folyamat, és a testem tudja, hogy mit kell csinálnia… Ott lesznek és segítenek, de nem nyúlnak bele. Hát nagyon remélem is! :-D
Megbeszéltük, hogy 5 perces fájásokkal indulunk be a kórházba, mert onnantól is még hosszú-hosszú órák, mire beindul a buli. Addig itthon várjak türelemmel és foglaljam le magam. Már látom magam, ahogy átszellemült mosollyal pihengetek itthon ha elindulnak a fájások. Erről vagyok híres! Arra gondoltam, majd beugrok dolgozni egy kicsit, a nyomdába mindig van mit csinálni :-D Mindketten kihangsúlyozták, hogy a legfontosabb, amit jegyezzek meg: az a türelem. Hangosan felröhögtem:-D
Folyamatosan járok Sanyibácsi csoportrelaxációs szülésfelkészítőjére is, lélekben már annyira felkészült vagyok a szülésre, mint egy zen pap, de gyanítom erre nem lehet felkészülni, ha fel is lehet, akkor kb. annyira, mint a főiskolán, ahol megtanítják az elméletet, aztán mikor arra kerül a sor, hogy élesben kell csinálni, akkor baromi nagy önbizalommal csak kamillázunk, hogy az elmélet mennyire más, mint a gyakorlat :-D
Ami miatt aggódom csak a kórházzal kapcsolatban, hogy legyen szabad vajúdó, mert ha nincs, akkor szobába raknak várni. Egy ágyas szobát kértem (vippp), de ha épp az sincs szabad, akkor több ágyasba raknak, ahova Férj nem jöhet be. Férj jelezte, hogy akkor kiveszünk egy 4 ágyas szobát, ne paráztassam magam előre! Ok, de akkor mit csináljak?? :-D Tudom: várjak türelemmel… :-D
királylány

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr404044043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása