Borstörő 2012.01.04. 11:18

Mikor az egyes számból többes szám lesz

11.hét

A naplót már akkor elkezdtem írni, mikor még csak egy hete tudtam, hogy terhes vagyok, annak ellenére, hogy folyamatosan azon gondolkoztam, mennyire unalmasak lehetnek már másnak a terhesnaplók. Valamiért mégis szükségét éreztem, hogy manifesztálódni lássam az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

A tesztet a ciklusom 38. napján csináltam, ez egy keddi nap volt. Eddig 36 nap volt a maximum. Már vasárnap elkezdtem reménykedni és előre utálni a pofára esést. Hétfőn már tényleg igazán reménykedtem és tényleg igazán utáltam magam érte. Nem tudtam, mikor teszteljek. Mert a kedd még korai, szerdán meg vidékre utaztunk cégestül, csütörtökön ugye egy hotelben ébredek a kolleganőm mellett, péntekig meg ki bírja ki?? Megbeszéltem magammal, hogy ha van valami, akkor azt ki kell mutatnia már kedden, ha meg szokás szerint negatív, akkor szokás szerint folytathatom az addigi életritmusomat tovább. Most már tényleg eljutottam addig, hogy abban is van jó, ha az ember negatívat tesztel.

Korán keltem, pisiltem a műanyag felespohárba, belemártottam a pálcát és gyorsan elfordultam arcot mosni. Közben azon gondolkodtam, hogy kizárt dolognak tartom, hogy kétcsík legyen rajta, meg hogy hogy fogom utálni azt az öt percet, amíg meredten bámulom a hófehér mezőt, hogy hátha mégis megjelenik rajta valami. Megtöröltem az arcom, ránéztem a tesztre, amin két nagyon erős csík virított. Húha.

Megcsináltam a kávénkat és bevittem a hálóba. És szerettem volna valami ütőset mondani, de csak annyit tudtam, hogy úgy látszik, mégiscsak jót tett az a szusi a gyereknek. A férjem kicsit lemerevedett, hogy de miért? Erre már nem tudom, mit mondtam. Ő kérdezte, hogy terhes vagyok-e? Én mondtam, hogy a tudomány mai állása szerint igen. Utána csillárjelenet.

Úgy indultam el otthonról, mintha tojásokon lépkednék. Hogy te jó ég, itt van bennem valaki, egy élőlény, aki folyamatosan növekszik és én fogom táplálni a különböző szerveimmel és testnedveimmel. Olyan valóságos, hogy tényleg bennem van, közben meg olyan furcsa, hogy mégsem érzek belőle semmit, mintha csak a fejemben létezne. Olyan sokat vártunk rá, és olyan sokszor elképzeltem már ezt, hogy most is olyan, mintha csak vizualizálnék. Pedig most tényleg.

Kicsit szégyelltem magam, hogy az „úúúúristen, hát tényleg, ezt nem hiszem el?!” után az első gondolatom az volt, hogy kár, hogy nem szívtam el még azt a fél cigit tegnap este. Mintha bármit is számítana. Meg hogy, hogy fogom kibírni ennyi ideig pia, cigi és buli nélkül? Hogy elkezdődnek a hosszú, magányos éjszakák? Mikor a férjem megy, én meg maradok. Mit fogok csinálni karácsonykor? És szilveszterkor? És húsvétkor? Meg a péntek-szombatokon?

De megvilágosodtam. Hogy ez megint az a szituáció, mikor az ember végre eléri azt az állapotot, amire vágyik, és rögtön tovább akar lépni, ahelyett, hogy akár egy másodpercig is igazán élvezné a jelent, a pillanatot. És hogy mennyire gáz már, 9 hónapról és mondjuk még fél évről van szó alapesetben, ha akarok még gyereket, akkor ennek a többszöröséről, de ez akkor is csak nettó 4-5 év abból a legalább 90-ből, amit leélni tervezek. És hogy majd mikor megszülök, akkor elkezdek arról ábrándozni, hogy milyen fantasztikus is volt terhesnek lenni, meg várni, hogy nőjön egy kicsit a gyerek. És ez így nincs jól.

A gyerekünk most fogant, most van bennem, most, ebben a percben is növekszik, és már most is szüksége van rám. Csak 40 hétig lesz bennem (jó esetben), így szeretném tudatosan átélni, élvezni és nem siettetni ezt az időszakot.

Nem akartam túl sokáig titkolni a terhességem, úgyis két perc alatt buktam volna le a hozzám közelállók előtt. Mivel a gyerekcsinálást és annak nehézségeit sem tagadtuk, a családtagjaink és barátaink kínos kérdezősködés helyett inkább minden találkozásunkkor (messze laknak és ritkán találkozunk :)) megkínáltak egy pohár itallal, amit én a félreértések elkerülése végett (meg mert szeretem), el is fogadtam, így mindenki tudta, hogy még mindig nem vagyok terhes. Ennek viszont nyilván az a következménye, hogy ha visszautasítom a piát, akkor megáll a pálinkásüveg a levegőben, miszerint csak neeeem?!

Szóval az anyukámnak amúgy is el akartam mondani hamar, mert túl közeli viszonyban vagyunk ahhoz, hogy ilyesmit hetekig titkoljak, meg ugye a fentiek miatt le is buktam volna (pontosabban le is buktam:)). Úgy terveztük, hogy a december 12-re előrejegyzett első UH utáni hétvégén megyünk haza a megerősített terhesség hírével, de úgy alakult, hogy egy héttel előre kellett hozni a látogatást. El voltam keseredve, hogy UH nélkül kell anyukám elé állnom, ezért négy nappal előrehozattam a nőgyógyászati vizsgálatot is.

A dokim vicceskedő típus, most is lazán tolta a vakert, miközben az UH rúddal kevert. Megbeszéltük, hogy a férjemet majd a végén hívjuk be, kimerevítjük a képernyőt és azt majd megtekintheti, de aztán mintha kicsit fennakadtak volna a doki szemei. Én nem igazán tudtam, mit kell látnom, persze láttam bizonyos foltokat a képernyőn, de fogalmam sem volt, rendben van-e ez így. Aztán megkérdezte, hogy hány gyereket szeretnénk EGYSZERRE. Mondom tessék, miért, naneeee, doktorúr, ne vicceljen velem. Hát pedig ez kettő. Mondom tesssééééék, nanaeeee, doktorúr, ne vicceljen velem. Hívjuk be a férjét mégiscsak az élő adásra!

Bejött a férjem, a doki kezet fogott vele és gratulált, hogy egyből két gyereket sikerült csinálni. Én meg korábban még panaszkodtam, hogy milyen nehezen jött össze, de így már kiegyenlítődött a mérleg nyelve, mert másfél év alatt két gyerek azért nem olyan rossz. Nem volt még szívhangjuk, csak petezsák és szikhólyag voltak. A doki azt javasolta, másnaptól menjek táppénzre, és menjek be a kórházba laborra, kezdjük meg a terhesgondozást.

IKERTERHESSÉG. A férjem végtelenül boldog volt, én pánikba estem. Én nem akartam sose ikreket, nem erről álmodoztam kislánykoromban.

Másnap a kórházban sem talált még a doki szívhangot. Azt mondta, hogy legközelebb december 30-án találkozzunk, addig nem küld el védőnőhöz sem. Na, ebben a pillanatban fordult át bennem minden, hogy te jó ég, mi lesz, ha mégsem sikerül ez a terhesség, ha bármelyiknek nem lesz szívhangja?! Iszonyatosan elkezdtem aggódni, napokat paráztam végig, hogy ez az egész még nem biztos, pedig én most már nagyon akarom, MIND A KETTŐT. Hirtelen teljesen természetes lett, hogy az egyes számból többes szám lett, hogy nem róla, hanem RÓLUK beszélünk. A férjemmel azon poénkodtunk, hogy egy gyerek ezek után már tiszta kudarc lenne. :-D

Hányingert először 10-én délután éreztem, azóta meg szinte folyamatosan, és valahogy biztos vagyok benne, hogy akkor csatlakoztak rá a rendszerre, és ha türelmes vagyok, és maradok a 12-i UH időpontnál, akkor már elsőre is hallottam volna a szívhangot.

Az állandó parát némileg elnyomta a sok tennivaló, így annak ellenére, hogy táppénzen voltam (vagyok), szerencsére egy kicsit sem unatkoztam. Sőt, a 9. héten a nagy jövés-menésben egyik este találtam egy barna foltot a bugyimon, amit próbáltam nyugodtan kezelni, de azért beijedtem rendesen. Próbáltam elérni a dokimat, de nem sikerült, így este 9-kor végülis bementünk a kórházba. Ott az ügyeletes doki megvizsgált, és kiderült, hogy minden oké és már mindkettőnek van szívhangja is! Iszonyatosan boldogok voltunk. Másnap visszahívott a dokim is, mondta, hogy még azon a héten menjek be, hogy ő is megvizsgálhasson, így erre még karácsony előtt sor került. Akkor megbeszéltük, hogy legközelebb a 12. heti UH-ra kell mennem, addig védőnő, de más teendő nincs.

A védőnőm kifejezetten szimpatikus, bár nyilván vannak nyomasztó dolgai, mint minden védőnőnek, amivel nem kell (nem lehet) foglalkozni, viszont megígérte, hogy minden találkozásunkkor megtanulunk valami újat, végigvesszük a babakelengyét, a csecsemőápolást és szoptatni is megtanít, így nem leszek kitéve a csecsemősök kénye-kedvének. Azzal, hogy ne fessem a hajam, sajnos nem tudok mit kezdeni, mert még nem vagyok 30, de ennél nagyobb százalékban találhatók ősz hajszálak a fejemen, szóval erről ennyit.

A karácsony és a szilveszter alapvetően jól telt, bár vannak ötperceim szép számmal, amiket egyelőre mindenki jól kezel. Én alapvetően nem vagyok egy hisztis típus, de most igen. Nekem is nehéz elfogadni magamat így, és pontosan látom, érzem, hogy ez most AZ, de mégsem tudok küzdeni ellene. De túlságosan nem idegesítem magam rajta, mert attól csak rosszabb lesz. A kaja-kérdés mindenesetre kardinális lett, mert ha nem jutok időben (kb. 5 perc a gondolat megszületésétől számítva) ételhez, az idegösszeomlás szélére tudok kerülni.

A fenti idillt az utóbbi napokban a hányós-fosós vírus árnyékolta be, amit sajnos elkaptam. Először persze azt hittem, terhességi tünet, de egyáltalán nem könnyebbültem meg a hányástól (meg amúgy is csak egyszer rókáztam eddig, maradok az émelygésnél), és pár perccel később minden porcikám el kezdett fájni és éreztem, hogy a lázam is megy fel. Azt a napot úgy déltől este 10-ig jajongással és hányással töltöttem, a víz sem maradt meg bennem. Éjszakára szerencsére elmúlt a hányinger, sőt, már szomjas is voltam, bár továbbra is (nem túl magas) lázam volt. Reggel úgy éreztem magam, mint akit összevertek és kidobtak a tizedikről, egy pisiléstől úgy elfáradtam, hogy sóhajtva zuhantam vissza az ágyba. Hányni már nem hánytam, enni még nem ettem. Aztán éjjel fél kettőkor felébredtem, hogy éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilni kell, most hajnali négy és megírtam a naplót, szóval szerintem gyógyulok. Holnapra már szeretnék visszatérni a jó kis kétóránkénti kívánós terhesevéshez is.

Leolib

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

26 komment

Címkék: teszt terhesség napló

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr503518779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

borsolyka 2012.01.04. 11:36:55

jó lett béjbeeee

Mindennapi kalandok a Köldökzsinór országban!

HABAB LISTÁK

Mindennapok

Pohos Naplók

Apa napló

Félórás receptek

Top 5

Feedek

Tag feed

Gyerekmonopoly

Ajánló

Keresés

Friss topikok

Ajánló

Archívum

Címkék

Borstörő 2012.01.04. 11:18

Címkék: teszt terhesség napló

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2012.01.04. 12:50:04

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2012.01.04. 13:03:08

Borstörő · http://gyerekmonopoly.blog.hu/ 2012.01.04. 21:27:28