2012.01.02. 08:48
Rám tör a fészekrakó ösztön
35. hét
Na, úgy tűnik szabadságra mentem az elmúlt hetekben, ami nem éppen a pihenésről szólt, a naplót pihentettem mindössze, egyébként pedig pörögtem ezerrel. De nem ám egyedül, hanem a férjemmel együtt. Klasszul belevonódott az itthoni teendőkbe, annak ellenére, hogy ő tényleg szabin volt. Sajnálom is érte, hogy neki már holnap újból munkába kell állni, míg én már itthon maradhatok a szülési szabadságomon.Az ünnepek alatt eljutottunk odáig, hogy a kicsinek megvettük az összes szükséges holmit, és a lakást is nagyjából fogadóképessé tettük. Mindent szépen kitakarítottunk előre, és igaz hogy a születéséig még úgyis kell porszívóznom meg felmosnom és hasonlóak, de a hagyományos értelemben vett nagytakarítás ablakpucolással, meg minden ilyen fincsiséggel letudva. A gyerekszoba még mindig nincs készen teljesen, a kiságy összeszerelése még várat magára, és a ruhákat, ágyneműket is csak ezután kezdem el mosni, vasalni. A kórházi táska viszont már nagyjából össze van készítve. Szeretném, ha legkésőbb a 38. hétre minden készen állna, és nem volna olyan érzésem, mint aki le van késve valamiről.
Szerencsére nincs semmi olyan tényező a babával kapcsolatban, amin aggódnom kellene, teljesen problémamentes terhességem volt eddig, amit remélem el tudok vinni a végéig. A baba továbbra sem rúgja ki a ház oldalát – vagyis az én oldalam, de hálás is vagyok neki emiatt. Addig pedig nyugodt vagyok, amíg az ő maga kis diszkrét stílusában, de mindig bejelentkezik. Azért már érzem a „terhemet”, egyre nehezebb mozogni, felállni, forogni az ágyban, és a hajolásról, zoknihúzásról, cipőkötésről már nem is álmodom. Apropó, ágyban forgás! Igaz, hogy csak a terhesség végére, de beszereztünk egy klassz memóriahabos fedőmatracot, ami úgy alátámasztja a pocakomat, hogy a szoptatóspárna is kikerült a takaróm alól. Ennek örülök, mert álmomban mindig azzal együtt kellett jobbról balra majd vissza forognom, nem kis kényelmetlenségek árán. Ha nagyon gebeszkedek ugyanis, akkor mindig megfájdul a szeméremcsontom, emlékeztetve arra, hogy a medencém tágul, és egyre csúszik széjjel, ahogy mennek előre a napok.
Az ünnepek a sok tennivaló ellenére meghitten teltek, egyrészt sikerült kettesben szentestéznünk a férjemmel, nem aggódva semmin, ettünk, ami épp volt itthon, tévéztünk összebújva, megajándékoztuk egymást a szerény kis karácsonyfánk alatt és örültünk az ünnepnek. Másrészt családi körben is ünnepeltünk, mert noha nem akartam elvonatozni a családomhoz vidékre, apukám bevállalta hogy elvisz autóval, így pár napot az otthoniakkal töltöttünk. Jobb volt ez így, mintha ők utaznak fel pár órára a szűkös kis lakásunkba, ahol csak nyomorogtunk volna, nem beszélve arról, hogy már nem vagyok hitelesítve arra, hogy 9 főre ünnepi menüt készítsek. Otthon legalább kényeztettek, kiszolgáltak, és mi sem esik jobban egy 9 hónapos terhes kismamának. Egyszóval sziruposan telt a Karácsony, mert megint bebizonyosodott, hogy szuper párom és szuper családom van. :-)
A Szilveszter éjjel is hasonlóan visszafogottan zajlott, a barátainkkal töltöttük az este nagy részét, majd Hamupipőke módjára kicsivel éjfél előtt elbúcsúztunk, és hazajöttünk. Akkorra már sehogy sem volt kényelmes üldögélnem, pedig jó tágas kanapé volt, de én már nagyon vágytam a forró zuhany alá, meg a memóriahabok közé. :-) Itthon szépen megvártuk az éjfélt, néztünk valami adást is, aztán filmszakadás, és már meg is érkeztünk 2012 első napjához.
Az új évben azzal az érzéssel ébredtem, hogy teli vagyok energiával, és rögtön bele is vetettem magam a teendőkbe. Ki sem jöttem egész nap a gyerekszobából, pakolgattam a kicsi cuccait, szortíroztam és szelektáltam, kicsomagoltam a még dobozukban lévő holmikat és elhelyeztem őket a polcokon, amiket előtte gondosan megtisztogattam. A férjem meg is jegyezte, hogy már nagyon szülhetnékem van. :-) Remélem, azért olyan hamar nem kerül rá sor, mert habár napok óta egyfolytában járatom a mosógépet, a babaruhákig eddig még nem jutottam el.
Amióta már nem dolgozom, teljesen anya-üzemmódba kapcsoltam, járatom az agyam, hogy mit kell még elintézzek a baba születéséig, mintha utána új időszámítás kezdődne, amikor is már semmi másra nem lesz időm, csak vele foglalkozni. Ki tudja, de tény, hogy sok már gyakorló anyuka ezzel riogat.
A dokim meg a kórház is karácsonyi szünetet tarthatott, mert épp semmi vizsgálat nem esett erre az időszakra. A szülésfelkészítő tanfolyam is véget ért, jógára pedig a teljesen totálkárossá vált derekam miatt már nem járok. Január első hetére viszont sok tennivaló esik, megejtjük az utolsó laborvizsgálatot, és az első CTG-t, és a soron következő nőgyógyászati vizsgálatot is. A CTG-től kicsit félek, mert ahhoz mozognia kell Máténak, és még nem tudom hogyan vegyem rá arra, hogy éppen akkor vad fickándozásba kezdjen, főleg, hogy a nem túl jó terheléses vércukor eredményem után a doki letiltott a csokiról. Legközelebb beszámolok róla, hogy miként zajlott a vizsgálat.
Minta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr323512756
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.