2011.12.06. 08:25
A finis kezdete
31. hét
Elérkezett végre az utolsó munkahetem. Éveken keresztül vártam ezt a pillanatot, mégis a hetet megelőző vasárnap este miközben a leendő kisfiam cuccait pakolásztam a hálószobában elfogott valami nosztalgikus melankólia, hogy valami véget ért. 6 évig minden hétköznap felkeltem, hogy bemenjek erre a munkahelyre, és szembesüljek újra és újra ugyanazokkal a problémákkal. Az ügyfelek és a munkatársak közben cserélődtek körülöttem, én és a megoldásra váró feladatok maradtak. Most viszont rohamosan közeleg a nap, amin utoljára lépem át a küszöböt. Az utolsó hétfőn már túl vagyok, és szinte sosem túlóráztam még ennyit, mint ma. Elkapott a hév, hogy mindent rendben kell hagyjak magam után, nem csak a papírmunkát illetően, de fizikai értelemben is. Pakoltuk, csinosítottuk a bemutatótermet a lelkes kollégákkal, akik szintén ottmaradtak velem. Szerdán jön a külföldi főnök, hogy megüljük a Karácsonyi vacsorát, ami egyben a búcsúztatóm is lesz. Érkezésére és az én távozásomra puccba vágunk mindent, hogy tündököljön a cég. Aztán már csak otthonról szorítok majd csendben, hogy ez a lendület, amit magam mögött hagyok elegendő legyen ahhoz, hogy a többiek valahogy kihúzzák a kakiból a céget. Közben én itthon gyűjtöm a babacuccokat a hálószobánkba, már ott tornyosul a pelenkázó-szekrény, a lapra szerelt kiságy, a matrac, a babakocsi, több szatyor ruha, és minden egyéb, amit majd birtokba vesz a picúr. Mielőtt minden a helyére kerül előbb szeretném a férjem segítségével kitakarítani az egész lakást, a legapróbb zugot is beleértve. Szerencsére ő is itthon lesz 2 hétig, így remélem apránként sikerül megoldani a feladatot. A karácsonyra is szeretném, ha lenne időnk, idén én látom vendégül a családot, mert már nem szívesen indulnék neki vonattal a messzeségbe, ők mobilisabbak autóval. Én meg majd kigondolok valami egyszerűen elkészíthető menüt. Nagyon várom az ünnepeket, mert még sosem töltöttük itthon. Ez már az előszele annak, hogy hamarosan család lesz belőlünk! :-)
Amellett, hogy még javában zajlik a munka, próbálok rendszeresen részt venni a jógaórákon is, de bevallom, egyre nehezebben mennek a gyakorlatok. A fő gondot az okozza, hogy rendszeresen beáll a derekam (nem tudom pontosan melyik csont) és azt követően nem tudok kimozdulni az adott pozícióból. A többiek már megszokták, hogy van köztük egy rokkant, de az oktató még mindig értetlenül áll a dolog előtt, hogy vajon pontosan hol is a gond, és mivel lehetne rajta segíteni. Valószínűleg ez is egy olyan dolog, amely elmúlik a várandóssággal együtt. Szerencsére más zavaró tünetem nincs, csak kellemes, méghozzá a Máté még mindig nem olyan intenzív, de egyre jobban kitapogatható mozgása. Már konkrét testrészeket is érzek, amelyeket arrébb húz, ha megpiszkálom. Nagyon édes lehet, de sajnos az ominózus 4D ultrahang óta nem volt szerencsém a pofijához, mert a dokim az utolsó pillanatban műtét miatt lemondta a találkozónkat. Most szombaton viszont sort kerítünk a 32 hetes ultrahangra, amikor már a szülőszobába is bevisz minket a férjemmel.
Már fogalmazódnak a fejemben a szüléssel kapcsolatos kérdések, érdekel, hogy a doki mit gondol a gátmetszésről, az érzéstelenítésről, és minden mesterséges beavatkozásról. Továbbra is tartom magam ugyanis ahhoz, hogy ha már őt választottam, mert megbízok benne, mint emberben, akkor nem csalódok majd a döntéseiben sem, és szeretném követni az elképzeléseit. Szülésznőt nem választunk, eddig akárhánnyal találkoztam, aki a kórházunkban dolgozik, szimpatikusnak találtam, és remélem ez így is marad a szülés alatt is. Nem igénylem, hogy túlgardírozzanak, a férjem pont elég támaszom lesz, ha pedig netán gond adódik, ő lesz a meghosszabbított kezem, lábam, szám, hogy intézkedjen helyettem.
A szülésfelkészítőkön is csupaszív kórházi dolgozók mutatkoztak be, legyenek ők akár orvosok, akár nővérkék. Legutóbb a csecsemőosztályról érkezett egy kedves hölgy, aki olyan szeretettel beszélt a kisbabákról, hogy éreztem a szavaiból, számára ez nem munka, hanem hivatás. Ilyen környezetben érdemes szülni. Bízom benne, hogy a véleményem azután sem változik majd, amikor már itthon leszünk.
Apropó hazajövetel. A legközelebbi szülésfelkészítő tanfolyam témája az lesz, hogy mik a hazaérkezés utáni teendők, hogyan lássuk el apával közösen a babát. Ezt a részt védőnő tartja majd és játékbabával, kiskáddal, pelenkával felszerelkezve érkezik, hogy mindent részletesen elmagyarázzon. Szükség is lesz rá, mert habár anyukám a segítségemre lesz, nem rögtön a hazaérkezéskor csatlakozik hozzánk, mert tapintatból szeretne egy kis időre egyedül hagyni hármunkat. Remélem, ennek ellenére jól vesszük majd az akadályokat!
A saját védőnőm is készül a szülési szabadságomra, amikor már akármikor átjöhet. Végre lesz mit mutatnom neki, szépen gyűlnek a bébiholmik, na meg a kérdéseim, amiket fel szeretnék neki tenni. Nagyon kedves, talpraesett nőnek tűnik, remélem ő is nagy segítség lesz majd számunkra. Jó érzés így készülni a kicsi fogadására, hogy a körülmények a lehető legjobban alakulnak. Most már nincs sok hátra, és igyekszek minden előkészületet egy-két héttel a baba érkezése előtt letudni, hogy rá tudjak pihenni a gyerekágyas időszakra. Mindenki azzal ijesztget, hogy nem lesz egy fáklyás menet. Meglátjuk!
Minta
Szólj hozzá!
Címkék: munka hét karácsony készülődés uh minta 31.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr983441882
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.