Azt hiszem, Tökmag a héten igazi úri kisasszony volt. Voltunk ugye kiállítás megnyitón, ahol valódi művészi érzékről téve tanúbizonyságot, perceken keresztül tátott szájjal nézte a "19. szoba" feliratot, amely bár nem a kiállítás része volt, nem vont le semmit a betűtípus és a kivitelezés esztétikai értékéből. Azt pedig külön élvezte, hogy kézről kézre járt, a Banyák felváltva rázták a popóját.

Kedden kezdődött a lakásfelújítás zajos és büdös része, aznap lekaparták a tapétát, akkor még itthon voltunk, viszont másnap reggel, miután beengedtem a festőt, összecuccoltam a kisasszonyt, és átköltöztünk a nagyapjához. Mivel elég vacak passzban (így hívják szépen a szülés utáni depressziót?) vagyok mostanában, nagyon igyekeztem, hogy semmi ne hiányozzon, így is elég ócska anyának érzem magam. Természetesen csak a táposcsibe CUMISÜVEGÉT hagytam itthon, ami akkor derült ki, amikor Ms. Türelmetlen megéhezett. Ott álltam az éhségtől üvöltő gyerekemmel, cumisüveg nélkül. Tejem ugyan van még, de a vérnyomáscsökkentővel fűszerezett anyatej nem éppen ideális táplálék szerintem, úgyhogy felcsaptam a leányt a hordozóba, betömtem az ordító szájat egy cumival, így magamra kötve 20 perc békét és csendet nyerve elvágtattam a legközelebbi gyógyszertárba. Ja, hogy ők nem árulnak cumisüveget? És ehhez végig kellett állnom a négyhónapossal a sort? Remek. Nyeltem hármat, két szaftos káromkodást és egy cifrát is, majd megkérdeztem, hogy van-e Rossmann vagy DM valahol. Volt, Rossmann, ahol ugye nincs Aventes termék, csak NUK, és a lányom teljes szettje Avent.. de kicsire nem adunk, vettem egy nagyonrózsaszín cumisüveget, hazavágtattam a csajjal, és adtam neki enni. A béke helyreállt, a Föld ismét kerek lett számára, csak épp aludni nem volt hajlandó idegen helyen. Kicsit féltem, hogy mi lesz így éjjel, de aztán befutott Apaisten, és kettőnk között, összebújva azért az álom győzött.

Másnap délelőtt haza kellett szaladnom, kifizetni a festőt, és a csajt simán ott hagytam apósom felügyelete alatt. Merész húzás volt, mert idegen helyen nem olyan bátor, kell az anyaszag, itthon bárkire rá lehet bízni kicsit, de a kettő kombójától picit tartottam. Le a kalappal Tökmag előtt, gyönyörűen elszórakoztatta a nagyapját, megéhezett, evett, böfizett, lebukta a papa vállát, ahogy azt illik, lelkesen beszélgettek, mikor visszaértem. (Khm, szóval rohantam, nah.) Rettentően furcsa volt abban a lakásban és szobában aludni, ahol a gyerekem apja felnőtt, ahol ő is kicsi volt.. de ezen is túl vagyunk, hazajöttünk, és csendben örültem annak, ahogy lassan alakul a nappalink. Egészen más hatása van így, és nekem elég jó vizuális fantáziám van ahhoz, hogy lelki szemeim előtt már készen lássam. A héten jön majd meg a kanapénk, amit gyanítom Tökmag egy lelkes hányással fog felavatni, de erről legalább letörölhető lesz.

Ezzel párhuzamosan almapüréset játszunk, amit tegnap valamiért nem kért, ezért ma bepróbálkoztam a sütőtökkel. Hát, nem aratott osztatlan sikert. Részben fintorgott, aztán három kanál után szájzárat kapott (de legalább nem köpte vissza rám), részben pedig ment a hasa utána, úgyhogy a tökölést hagyjuk még azt hiszem egy darabig. Alma meg van itthon rengeteg.
Depi ellen kitaláltuk, hogy szombaton elmegyünk a kedvenc éttermembe, Kistarcsára. Szoknya, smink, fülbevaló, tűsarkú csizma, és egy angyali mosolygós baba, aki végigvigyorogta-gagyarászta az ebédünket. Kár, hogy az előétel a WC-ben landolt, miután körülnézett a gyomromban, és nem tudtam igazán élvezni a hazai kékfrankost sem, olyan migrénem volt. Az étterem bababarát, a mosdóban pelenkázó, a lepottyant cumit lelkesen lemosták, Tökmag a pincértől mindig kapott egy mosolyt, a papír tányéralátét másik oldalán színező van, és logikai feladatok, kisiskolás korig minden gyerek talál rajta a korosztályának való elfoglaltságot. A kerthelyiségben játszótér, a kaja pedig döbbenetesen finom. Törzsvendégek leszünk azt hiszem.
Szombat este ért a döbbenet, hogy másnap advent első vasárnapja. Valahogy a kismamaeszem azt gondolta, hogy Karácsony messze van még, ráérek, pedig a szűk rokonságnak adventi koszorút akartam csinálni ajándékba.
Erre itt álltam, és nem hogy nekik, de magunknak sem. Aztán rájöttem, hogy be kéne vásárolni az ebédhez, és ahogy elmentem egy virágos mellett, nos, velem jött egy koszorúalap, pár szárított narancskarika, gyertyák, és a bableves és a túrós tészta között félúton azért csak megcsináltam legalább a saját koszorúnkat. Jövő hét vége felé fog felkerülni a lépcsőre a korlát is, azt hiszem, az is karácsonyi dekort kap majd. Mert ez lesz Tökmag első karácsonya (amiből jó esetben a fényeket értékelni fogja majd.) De NEKEM attól még fontos…
Tökcsősz

A bejegyzés trackback címe:

https://gyerekmonopoly.blog.hu/api/trackback/id/tr413417781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása